Nourosi Krónikák - LORE BLOG

Zhilar széllovas

Thu, 11 Apr 2024 07:10:00 +0000

Egy kisebb méretű, egyszemélyes zhilar felhőjáró fajta. Az ülésében általában csak egy vezető foglal helyett. A karcsú, fémcápára emlékeztető test hátsó részében egy-egy jókora manaturbina foglal helyett, míg a gépek aljába egy pár fékező és gyorsító fuvókát helyeztek a manőverezéshez. A hegyes orrba pedig kettő kis teljesítményű manavetőt építettek bele.

A lefegyverzett változatait előszeretettel használják a zhilar arisztokrácia tagjait, addig a katonai szolgálatba használt, felfegyverzett gépeket járőrözéshez, felderítéshez és a kisebb ellenséges csoportok felhajtására és semlegesítésére használják.

Alaroi-nak mondták hogy ne kóboroljon el, főleg ha a zhilarok területén járt, azonban az ifjú thargualit vonzotta valami a kietlen tájon és amúgy mindig is köpött az öregek mondandójára.

Az egyik szikla mögül előbukkanva látta meg a zhilarok városát. A tekintete elkerekedett, mikor meglátta az égbeszökő, sötét acéltornyokat és a köztük megbújó kupolákat, amikből beteges, ciklámen fénnyel ízzó gőz penderedett az ég felé.

Hirtelen három árnyék száguldott elő a toronyból, és indult meg teljes sebességgel abba az irányba, ahol a mozaikvándorok tábora volt. Testük sötét és áramvonalas, mint azoknak a cápáknak, amik néha beleakadtak a halászok hálóiba. A fémszörnyetegek oldalába épített hengerekből betegesen sápadt lidérctűz lángjai csaptak elő. A nyergükben fekete páncélt és sisakot viselő alakok dőltek előre, megragadva a kormányt, egyre nagyobb sebességbe hajszolva a társaikat. Nyüszítésük, mint a tengerbe veszett lelkek sikolya.

A fiú bevetődött az egyik kőoszlop mögé, és döbbenten fordult a zhilarok után. Tudta, ha visszatér a táborba, csak lángoló sátrakat és társainak égett holttesteit fogja találni.

A házasságkötés, házasság és válás hagyományai Nouroson 1.rész

Thu, 11 Apr 2024 06:55:00 +0000

Ashama Birodalom

Asharok körében – legyenek bár város- vagy oázislakók – a hatalmas sátoros lagzi terjedt el. Mivel a házasságkötést Orolo akaratának beteljesüléseként értelmezik, az ünnepség alatt előszeretettel használnak olyan kiegészítőket, melyek a kígyópikkelyekre emlékeztetik a résztvevőket. Például a tehetős, zöld kerttel rendelkező városlakók, sejkek, kalifák rokonai virágzivatar alatt vonulnak át a szertartás sátráig, a kevésbé tehetősek tönkölybúza magjait szórják az ifjú párra, esős időszakban a pálmalevelekből szelnek le pikkely alakú szeleteket. Az oázisokban nem ritkán különféle állatáldozatokat mutatnak be a szertartás keretein belül. Általában Orolo papjai adják össze az ifjú párt, de a sivatag ritkábban lakott szegleteiben a törzs- vagy karavánvezető vállalkozik eme feladatra, egyben ő az, aki engedélyezi a házasságot. A menyasszony bőrére hennákat rajzolnak, de az arcát sűrűn eltakarják. Az ünneplő tömeg férfi és női tagjai gyakran elkülönülve (pl. felvont ponyva egyik és másik térfelén) ünnepelnek, kivéve a gyerekeket és közeli rokonokat. Ashamában számottevő a többnejűség. Válást csak a pár férfi tagja kezdeményezhet, és akkor is csak alapos indokkal – emiatt a szétválás leggyakoribb formája, hogy az egyik fél nyomtalanul eltűnik, és másik helyen, más személyazonossággal kezd új életet.

Brachta-Dar

Brachta-Dar keleti féltekén elterjedt a hosszan tartó együttélés, ám amennyiben a kapcsolat legyümölcsözik, és gyermekük születik, a párnak döntenie kell arról, hogy végérvényesen is együtt maradnak-e, vagy útjaik szétválnak. Amennyiben házasságkötésre kerül sor, bármely sámán, látó vagy kuruzsló összeadhatja az ifjú párt, aki éppen elérhető közelségben tartózkodik az adott szálláshelytől. Fontos személyek esetében (pl. hordavezető rokonai, hadvezérei stb.) előfordulhat, hogy maga a brachta mond áldást a házasulandókra. Némely horda szokásai közé tartozik a szertartás előtt különböző játékos erő- és bátorságpróbával felmérni a leendő férj vagy feleség rátermettségét, de olyan nemzetség is akad, ahol vérre megy a próbatétel (pl. Mocsárlakó horda családjai). Sátoros nomád menyegző dívik kötelező leányrablással, népzenével és sok-sok tejpálinkával. Többnejűség az Ég Fiainál mérvadó. Válás elképzelhető a duwaroknál, de csak nagyon súlyos, indokolt esetben, például hosszan tartó gyermektelenség okán.

Kalmárhadurak Ligája

Ebben az észak-enerithi térségben relatív hagyományos esküvő dívik. Leerionban ismeretes egy fontos kiegészítő, a házassági szalag, melyet nem a házasulandó felek adnak egymásnak, hanem egy úgynevezett szalagőrnek. A szokás lényege, a szalagőrtől el kell lopni a rábízott szalagot, hogy ezzel a leendő házastárs bizonyítsa furfangját és talpraesettségét. Ilyen és ehhez hasonló esküvői hagyományok szimbolizálják, hogy a Kalmárhadurak Ligájának némely térségében milyen nagy kópék/csepűrágók élnek, és a tényt, hogy számukra a leleményesség az elsődleges tulajdonság párválasztás alkalmával.

Maeroni Hercegségek

Erdőhát

Az erdőháti esküvőkben ősi hagyományok keveredtek és egészültek ki helyi szokásokkal. A szertartást favirágzáshoz szokták időzíteni, helyszínéül pedig a szertartásmester egy ún. szertartásfát választ ki. Egy, a fához vezető hosszú erdei lugast hoznak létre, amelyen a párnak át kell kelnie. Ennek mentén helyeznek el személyes tárgyakat, amelyek valamit szimbolizálnak, ezenkívül itt rejtik el a nászajándékokat is. A násznép követi a párt a lugasban (mindenki kezében egy-egy virág), miközben a szertartásmester olykor-olykor megállítja a tömeget, kérdéseket intéz a menyasszonyhoz, vőlegényhez, a szüleikhez vagy a násznéphez. Megható, gyakran nevetős része ez a szertartásnak. (vannak tájak, ahol pl. az ifjú párnak meg kell kóstolni az ide felaggatott gyümölcsöket).

A szertartásfa köré csoportosulva a virágokat a házasulandók lábaihoz teszik, akik megcsókolják egymást. A szertartásmester női segítői gyorsan összeszedik a virágokat és hosszú füzért alkotnak belőle. A násznép az ún. „áldásfüzérrel” a közeli folyóhoz megy és vízre engedik. Mire visszatérnek, az asztalok roskadoznak az előkészített gyümölcsöktől, húsoktól, gombáktól és sütiktől. Az erdei gyümölcsökből készült borok hordóit megnyitják. Általános szokás, hogy sötétedés után a mulatozás hevében a friss házasok elillannak, hogy együtt háljanak. A násznép ilyenkor direkt „nem figyel oda”, néha viccesen meg is jegyzik, hogy „ejnye, sokat ihattunk, ha már az ifjú pár sem bír ránk nézni”. Ezután a násznép nevetgélve hazaindul, zeng tőlük az erdő.

Paartok

A paartok bárkivel házasodhatnak, nem csak földivel.

A házassági ceremónia keretein belül a tudó urekarommal levág egy-egy tincset a felek hajából, amit majd belefon a másik hajába, és egy urefából készült gyűrűvel erősít oda. Ezért minden fiatal, mielőtt házasulandó sorba lép, növeszteni kezdi a haját. Házasság után, ha kedve szottyan, vagy ha olyan területen él, ahol követné a helyi hajviseleti szokásokat, levágathatja, kivéve azt az egy tincset. Az eskütétel szövegében a holtodiglan-holtomiglan rész helyett a paartok ekképp fogalmaznak: „mindaddig, míg a szeretetem és tiszteletem irántad őszinte”.

A paart tudó is házasodhat, ha akar, ilyenkor a párjával kölcsönösen fonják egymás hajába a hajukat. A tudó csakis tisztavérű paarttal házasodhat. Ha egy paart idegenben házasodik, idegen népek szokása szerint, kötelessége legalább egyszer ellátogatni a tudóhoz, hogy az érvényesítse a frigyet paart szokás szerint is.

Tharghual

Tharghualon a fiú akkor válik férfivá, ha elejt egy komoly zsákmányt. Asszonyt pedig akkor jogosult magához venni, ha már felépítette a hajlékát, és a kamráját feltöltötte a hosszú télre elegendő húsfélével. Ugyanígy a lányból is akkor lehet asszony, ha hozományként fel tud mutatni egy családra elegendő, állatbőrökből és szőrmékből varrt ruházatot. Az esküvőt szabad ég alatt ülik meg hatalmas dínom-dánommal és embertelen mennyiségű étekkel. Ha a közelmúltban történt sikeres bálnavadászat, akkor az ünneplő tömeg a parton táborozik le, és a bálna húsából készítenek a párnak bőséges vacsorát. Aztán a család és törzs tagjai üreges agyarakat ajándékoznak nekik, mely tárolók hasznos párlatokat, kivonatokat, olajat tartalmaznak.

Mivel Tharghualon a déli Öreg Isten megtébolyítja, majd magához szólítja a bizonyos kort elért követőit, a felek nem kötnek életre szóló házassági köteléket. Közös megegyezés alapján válnak szét és keresnek maguknak másik társat. Ha a szükség úgy hozza, a férj családja gondoskodik az özvegyről és az árvákról, az is előfordulhat, hogy a férj egy fiútestvére veszi magához őket. A zord életfeltételekből fakadóan az izoláltabb falvak saját szokásokat alakítottak ki, és saját belátásuk szerint egyesítik háztartásaikat, családjaikat, egyes kolóniákban a többnejűség és –férjűség is elfogadott együttélési forma attól függően, hogyan alakul a közösség nemi összetétele.

Vailan

Vailan őshonos lakosságának körében a merevebb, letisztultabb szertartás az elterjedt forma, melyet gyakran hosszú jegyesség előz meg, s melyet tűzijátékszerű, mana-fényjáték koronáz meg – ennek az esti látványosságnak a grandiózus mivolta tükrözheti az érintett családok előkelőségét és vagyonát.

Főként a városi lakosság körében figyelhető meg, hogy szakmabeliek vagy azonos iparágban dolgozó családok tagjai (pl. céhtagok, tudósok, alkimisták, magiko-technikusok stb.) kötik össze az életüket, elsősorban a vállalkozásuk felvirágoztatását tartva szem előtt – nem ritkák a tematikusan megrendezett bálok, hogy a hasonszőrű fiatalok egymással ismerkedjenek. Emiatt, bár a hivatalos válás Vailanban sem divat, nem ítélik el, ha a házaspár egyik vagy mindkét tagja viszonyt folytat, amennyiben azt diszkréten kezeli, és nem teregeti ki a nagyvilág előtt. Ha mégis különköltözésre kerülne a sor, a pár mindkét tagja egyenlően osztozik a közös vagyonból és értékekből, gyermekeik pedig – mivel ugyanazt a szakmát öröklik meg – a céhek és társaságok révén mindkét szülőjükkel tartják a kapcsolatot.

A nem-vailani származású, betelepült lakosság általában magával hozza hátrahagyott hazájának szertartásait, szokásait és babonáit, tovább gazdagítva az ország házasságkötési módjait. Ugyanakkor a vailani törvények szigorúan tiltják a többnejűséget és –férjűséget tekintet nélkül arra, hogy az érintettek honnan jöttek és milyen kultúrát képviselnek.

Wyrrania

A wyrrák körében a nagyon merev és szertartásos egybekelés terjedt el. A pároknak a klánjuk által tisztelt sárkány áldását kell kérnie, és a sárkánymágusok azok, akik közvetítik a kérésüket, valamint ő az, aki a szertartást levezényli – kivéve azokat a régiókat, ahol még működik a papság intézménye. Millenáris eseménynek számít, ha egy sárkány ténylegesen is megtiszteli az adott klánt a jelenlétével (és általában csak a legmódosabb családok engedhetik meg maguknak, hogy egy ilyen isteni lényt megvendégeljenek). A szertartást egy parádés légi mutatvánnyal koronázzák meg, melyet az adott család sárkánygyíklovasai koreografálnak meg – a résztvevők száma és tehetsége türközi a család ranglétrán elfoglalt helyét, emiatt ez egy kiváló alkalom az erőfitogtatásra.

Vérgyümölcsfa

Thu, 11 Apr 2024 06:53:00 +0000

A vérgyümölcsfák vagy rövidebb nevén vérfák, fekete, levél nélküli fák. A kérgük inkább bőrszerű tapintású. Csak virágokat hoznak, amik lila színűek, később ezekből fejlödnek ki a gyümölcsök. A gyümölcs kb. nagyobb narancs méretű amikor teljesen beérik, sötétlila színű lesz. Vérszerű folyadék csurog belőle felvágás esetén. A nyers gyümölcs fogyasztása esetén rendkívül nagyfokú függőség lép fel, szinte zombiszerű állapot. Hígítva vagy bármilyen alkoholos formába keverve, a hígítás fokától függően hallucinációkat/gyönyört okoz. A hallhatatlanok körében népszerű mivel csak kellemes mellékhatásai vannak, függőséget nem okoz. Tharrasi kontinensen őshonos. A kontinens nagyfokú pusztulása miatt már csak az esőerdők környékén él egy pár példány. A szírénpókokkal szimbiózisban élnek. A pókok csábítják oda az áldozatokat, viszont ezért cserébe ők a gyümölcsön élnek. Bármilyen élőt (ember, állat) elfogyasztanak, a csontokat és egyéb ehetetlen részeket kiköpik. Mostoha körülmények között is életbe maradnak, csak több táplálékot kell fogyasztaniuk. Az kaja minőségétől (sok hús van rajta) függ a virágzás. A táplálékot a fa törzsén függőlegesen megnyíló hasadékon keresztül veszi magához. Ha elég közel jutott az áldozat érzékeli, hogy mekkorára nyissa a „száját”. Ezután az emésztőtőüregben megindul a savtermelés, ami lebontja az áldozatot. Ez mérettől függően több napig is eltarthat. Ritkán de előfordul, hogy a táplálék nagyobb, mint amit be tud kapni, ekkor arra a részére, ami belefér, láb vagy fej, rázárja a „száját” és a hasadék szélén lévő éles recékkel szép lassan levágja. Viszont így a hús többi része pocsékba megy, mivel mozgásra képtelen és nem tudja magához húzni a többit. Amíg ennivalója akad addig él. Természeti katasztrófák, tűz, a vadászterület kimerülése vagy a szírénpókok elpusztulása a vérfa halálához vezethet. Amikor a fa haldoklik utoljára még egy fekete gyümölcsöt hoz a világra, amiben egy mag található. Később ebből hajt ki egy új vérgyümölcsfa. Ha nem a pókok eltünése vezetett a fa pusztulásához ilyenkor a szírénpókok elvándorolnak egy új területre és magukkal viszik a magot. Kihajtáskor és az utána lévő pár évben még vannak levelei és a fa törzse is inkább sötétbarna színű. Mivel még elég kicsi és vékony a fa törzse, húst még nem tud enni. Ebben van szerepe a leveleknek, fotoszintézissel jut élelemhez, amint először eszik húst a levelek lehullanak. Utána már csak húsevéssel tudja fenntartani magát. Az emésztőüreg 2 éves korban alakul ki, ekkor apróbb álatokkal, madarak, rágcsálok, már képes táplálkozni. A lombos időszak 2-5 évig terjedhet. Ha utána sem tud húst szerezni/enni lassan elsorvad a fa és végül elpusztul. Ezen ciklus alatt, rövid időszakonként alacsony rezgésszámú, csak a szírénpókokra ható, de nagy hatótávolságú hangokat bocsájt ki. Így próbál saját pókokat szerezni magának. A későbbiekben erre az erőteljes jelzésre nincs szükség, szinte eltűnik. Minimálisan tud csak a pókokkal kommunikálni. Inkább érzések, mint képek vagy beszéd formájában. Mindegyik vérgyümölcsfa külön egyéniséget mutat a szírénpókokkal való kapcsolatában. Amennyiben rosszul bánik velük, azok képesek elvándorolni ezáltal a fa halálát okozva. Egy teljesen kifejlett fa elérheti a 3-4 méteres magasságot és a gyümölcstermés függvényében 60-80 szírénpókot életben tartani.

Athreiai divat

Sun, 10 Mar 2024 08:10:00 +0000

Ebben az országban a halhatatlanokhoz való hűség és hit annyira erős, hogy minden ideált ez határoz meg: külsőt és eszmeit egyaránt. (Vailanira fordítva mindenki Ravenorra akar hasonlítani.)

Általánosságban elmondható, hogy az itt élők a világosabb színeket részesítik előnyben, és ─ kivált a felsőbb körökben ─ a (legtöbbször nemesfém) ékszerek hozzátartoznak az öltözethez. Ezenfelül Athreiára nagyon jellemző a szimbolikusság, a rejtetten átadott információk: az öltözetek színe, viselési módja és a különböző kiegészítők többletjelentést hordoznak viselőjükkel kapcsolatban. (Pl.: arany, ezüst – halhatatlanság, igazvér; fehér – istenekhez való hűség; égszínkék – vágyakozás a “szent titkok” megértésére, vörös – kifejezetten a házasodni/szerelmet akarók színe, fekete – “közelebb vagyok a halálhoz, mint az élethez = halandóság”)

Alapvető ruhadarabok:

A ruhák anyagát kézzel festik. A nők és férfiak öltözete nem különbözik jelentősen. Talán a nők öve magasabban van megkötve, illetve kevésbé mintás a felsőöltözetük. Megjegyzendő: Athreiában a férfiak öltözéke a díszesebb.

A nemesség és a városlakók ruházata

Alsóruházat

– alsóing és külóth: általában egyszerű lenvászonból készül, az ing derekát kívül hordják és egy ugyanolyan anyagból való széles övvel megkötik. A külóth valahol a harisnya és a nadrág között félúton helyezkedik el. Lehet színes is, de ez nem olyan jellemző. Melegebb időben az alacsonyabb rétegbe tartozók nem is hordanak külóthot.

Felsőruházat

– thonak: Tunikaszerű hosszú (ált. lábszárközépig érő) felsőing, anyaga könnyű. Egyszínű, díszítése a szegélyeknél, illetve a V alakú nyakkivágástól kb. a köldökig tartó vagy hímzett, vagy más, választékosabb anyagból készült vastag sáv. (Az athra hímzés nagyjából olyan mély gyökerekkel rendelkezik, mint az asharoknál a szövés, csak a szimbólumrendszere más.) Thonakot a köznép és a nemesi rétegek egyaránt viselnek.

– kafté: Ez azonban elsősorban az előkelőbbek (főnemesek, nemesek, tudósok) és a gazdagabbak (városi bírák, polgárok, kereskedők) öltözete, és a thonak fölött viselik. Hosszú mellényhez hasonlít, melyet övvel (szaón) fognak össze; kicsit lejjebb ér, mint a thonak, és általában más (sötétebb) színű. Rendszerint nagyon finom, drága anyagból készül és geometrikus minták díszítik, amelyek általában passzolnak a thonak szegélyéhez és középmintájához.

Minél magasabb rangú és halhatatlanabb valaki, annál lejjebb ér a thonakja és kaftéja. Például Kastor vir Clarus, aki athreiai születésű ember és az udvarnál apród, térd fölé érő thonakot és kb. hasonló kaftét visel. Ehhez képest az Athreiába érkező dareloni polgári származású, de félvér halhatatlan Marius Horren kb. lábszárközépig érő thonakban és majdnem bokáig érő kaftéban mutatkozik be Ravenor és a főhercegi udvar előtt.

Övek és kendők

“Az övvel kettéosztott test az Alsó és Felső Síkra osztott világ leképeződése.” (Dijor du Bois: Anyag és éter – az athra öltözködési és tárgykultúra szimbolikája, Tudás Háza, É. u. 492)

Rajtunk múlik, mennyire adunk hitelt a narsbergi néprajzkutató analógiájának, az azonban tény, hogy az athra öltözködésnek kiemelten fontos darabjai a különböző kendők és derékövek, legyen szó az orolithi márványpaloták vagy az észak-athreiai hegyi falvak lakóiról.

– szaón: Az athra elit öltözködésének és társasági életének kötelező darabja. Vastag szalagöv, csat nincs rajta. A kafté derekán kötik meg, anyaga általában megegyezik a szegély anyagával és mintázatával. Nem mindegy, hogy kötik meg, a csomófajtáknak jelentése van, általában azt fejezik ki, gazdájuk milyen lábbal kelt fel és hogy viszonyul magához és az adott társasághoz, ahova megy.

– szathün (satyn): féloldalasan hordják, a kafté egyik vállán átvetve, a másik alatt, csomóra kötve. Gyakran nemesfém gyűrűkkel is díszítik, illetve rögzítik a thonak vállához.

A szathünön lévő a csomók és csavarodások szintén jelentéssel bírnak, általában a szaónnal együtt nyerve értelmet, ám azzal ellentétben ez nem egy általános, hanem egy helyzethez igazodóbb nyelv, a társasági eseményeken való kommunikáció része. Mást jelent, ha valaki egy társalgás során szathünjét jobb vagy bal oldalra hajtja, illetve az is, hogy hány ujjal ér a szegélyéhez.

Az athra szaón- és szathünnyelv roppant kifinomult és sokrétű valami, a dareloni elitben használatos legyező- és virágnyelvhez fogható, és ismerete az athra etikett alapvetései közé tartozik.

Lábbeli

Általában bőrből vagy gyékényből készült szandál, illetve saru. A sarunak enyhén hegyes az orra, és megkötőjét a térd alatt rögzítik. A magasabb rangúaknál a felsőrész gyakran selyemből vagy más előkelő anyagból van. Az ünnepi öltözködés fontos része pagoresz nevű, fából készült papucs, amelyről a későbbiekben még szó lesz.

Egyéb

pallea: rendszerint egyetlen, nagy négyszög alakú anyag, amelyet a viselője a legváltozatosabb módokon teker magára, majd egy vagy két fa- vagy fémgyűrűvel a vállán rögzít. Általában a szegényebb néprétegek, illetve az udvarnál a szolgák viselik. Egyszerű, festetlen anyagból készül. Ha valaki finomabb, könnyebb, áttetszőbb anyagból lévő, ne adj’ Ravenor díszített palleát visel, az nagy eséllyel hetéra vagy valami hasonló.

khütton (khytton): ez is egy hasonló anyagdarab, mint a pallea, csak kisebb, és kör alakú. Egy lyuk van a közepén, az ember ezen dugja át a fejét, meg van rajta még két hasíték a karoknak. Ezt nem övvel, csak egy vastagabb kenderfonállal kötik meg a derékon, ilyenkor olyan, mint egy egyberuha, és általában kb. térdig ér. A khütton kifejezetten a gyerekek és a köznépben a fiatalok viselete.

A szent meg a profán – A papok, tudósok, próféták és a vándorkomédiások ruházata

Athreia legnagyobbra becsült lakói a papok, akiket a hagyomány szerint “a Felső Síkok tartóoszlopainak” neveznek. Legtöbbjük halhatatlanvérű vagy pedig olyasvalaki, aki athera (“áldott” – olyan ember, akit születésétől fogva a pantheon valamely tagja személy szerint szemmel tart és időnként megnyilatkozik előtte; példának okáért Ravenor jobbkeze és tanácsadója, Proteus vir Clarus is athera, csak ő nem akart pap lenni). Az athra papok színe a fehér, ezüst, arany és a kék (szimbolikát ld. feljebb). Sokrétegű, hosszú lebernyegeket viselnek, övet pedig nem – Dijor du Bois szerint ez az ő teljességüket és közvetítő, Síkokat egymáshoz közelítő szerepüket jelképezi.

A tudósok thonakot-kaftét hordanak, ám az ő színűk elsősorban a kék és a bíbor. Ironikus, hogy egy athra tudós és egy yrannoni kékköpenyes mágus külsőre alig különbözik egymástól.

Athreiában jelenleg (É. u. 520-as évek) egyetlen valódi próféta van, mégpedig egy Adamas nevezetű. Adamast nem érdekli az öltözködés, pedig neki aztán könnyű dolga lehetne a sikkel, mivel előre látja, mi lesz a divat. Ennek ellenére egy legalább ötvenéves és valószínűleg soha ki nem mosott palleában és fél pár szandálban jár.

A (vándor)komédiás, a ménesztralosz/menestralos Athreiában egy gyűjtőfogalom: ide tartoznak a különböző utcai mutatványosok, vándorszínészek, vándorzenészek, mesemondók, bábosok, az udvari zenészek és táncosok, de a kontárok, a mozaikvándorok és a prostituáltak is – lényegében mindenki, aki olyasmivel foglalkozik, ami a halhatatlanok éteri igazságáról vonja el a figyelmet. Öltözködésükre az jellemző, hogy bekategorizálhatatlan, és díszítésül individuális vagy szűk csoportra jellemző jeleket használ a hagyományos athra minták helyett. (Nem biztos, de azt rebesgetik, a Komédiás nevet viselő halhatatlan, aki rászabadult Enerithre É. u. 520 körül, valaha az athra panteonba tartozorr, és ennek a társadalmi csoportnak volt az Őrzője.)

Ünnepek és hétköznapok;

Az előbb felsorolt ruhadarabok mindegyikével találkozhatunk az orolithi vagy ahhoz hasonló udvari és városi hétköznapokon.

Az ünnepi öltözék szabásra nem sokban különbözik a mindennapitól: kis túlzással az összes athrának van egy thonakja, amelyet a templomba járáshoz vagy más kiemelt alkalmakon visel, amelynek a színe világosabb, hímzése részletesebb a többinél, vagy épp fordítva, letisztultabb. (Dél felé közeledve inkább az előbbi, északra az utóbbi inkább a szokás.) A nemeseknek is van több ünnepi kaftéja, és az csak a non plus ultra, ha efölé még egy gerbának (D) vagy roburosznak (É) nevezett, nehéz palástot is terítenek. Ezt tényleg csak a legfontosabb eseményeken viselik, például ha új főherceget koronáznak, vagy az aktuálisnak születik gyereke (utódja, haha).

Észak és Dél hatása az athra ruházkodásra; pagoresz

Ha már szóba jöttek az égtájak, lényeges megemlíteni azokat a külső és belső hatásokat, amelyek az athreiai öltözködést, kivált a nemesi öltözködést formálják. Ez főleg két dolognak – egyrészt az északi és déli szomszédos országok kulturális hatásának, másrészt Ravenor személyes ízlésének – köszönhető.

Ami azt illeti, van egy harmadik, vagy inkább nulladik dolog is: mégpedig az athra vallás.

A halhatatlanvérűek nagy száma miatt Athreiában az emberek máshogy viszonyulnak az idő múlásához, mint a többi országban. Ellentmondásos módon a földreszállt panteon iránti hit és tisztelet egyúttal az emberi élet végességére és tagoltságára is jobban rávilágít. Orolithon és környékén ugyan a vallás teljes mértékben a halhatatlanokra fókuszál, az északi (yrannoni) határ felé közeledve egyre jellemzőbbek az olyan ünnepek is, amelyek az emberi élet és az év bizonyos szakaszait állítják a középpontba. Legjobb példa erre az athra tavaszköszöntő ünnep vagy “a hajadonok ünnepe”, amely egyértelműen az yrannoni Megújulás Napjának (amikor a hegyek déli oldala először zölddé válik) hatását mutatja, és egy sor szokás kapcsolódik hozzá. Mivel ennek az ünnepnek vajmi kevés köze van a halhatatlanokhoz, könnyedén eretnekségnek kiálthatták volna ki, eltörölhették volna a föld színéről. Szerencsére Athreiában (Yrannonnal ellentétben) nem kedvelik az ilyen radikális megoldásokat. Ravenornak megtetszett az ünnep, így hát felduzzasztotta egy egyhetes mulatságra, amelyen köznép és udvar egyaránt részt vehet, és meghonosította Orolithon és a hercegi udvarban, innen pedig elterjedt Athreia más részeibe is. Ez a rengeteg, látszólag mellékes információ az öltözködés szempontjából azért lényeges, mert az északi falvakban az ünnep legfontosabb eseménye az ún. “hajadonok körtánca”, a pagoresz, amelyet meglepő módon a hajadonok táncolnak, és amelyhez külön öltözék tartozik. Ez egy kb. térdig érő, bő aljú és ujjú, vörös színű ingből, a khorádból áll, amelyet széles bőrövvel, a zobrosszal fognak össze, és még sötét, általában bíbor vagy fekete külóthból (ez az egyetlen alkalom, amikor ilyen külóthot szoktak viselni). A táncban részt vevő fiatal lányok emellett khorádjuk fölé amathón nevű kendőt tekernek, e fölött kötik meg övüket. Ennek praktikus okai vannak. Az egész pagoreszben a legérdekesebb rész a lábbeli: a fából készült papucs, a pagoresz, kopogása ritmusának kiemelt szerepe van a táncban. (Természetesen véletlenül sem azért van fából, hogy hallatszódjon, merre mennek a fiatalok, és ezért ne tudjanak csendben csúnya dolgokat csinálni.)

Mire az udvarba került ez az – egyébként elég vad és kemény – tánc, sokat szelídült. Emellett kiváló és dörzsölt lépés volt Ravenortól pánathra ünnepet csinálni egy halandóságra fókuszáló valamiből, ami esetleg valláshoz kapcsolódó nézeteltérést okozhatott volna az országon belül. A pagoresz mellékes hozadéka, hogy nyomokat hagyott az udvari ruházaton, s a fiatal nemesek, polgárok, apródok stb. öltözete az utóbbi száz évben egyre inkább elkezdett a khorádra hasonlítani.

Ne kérdezzétek, Ravenor szerelmére, meg ne kérdezzétek, miért kellett ehhez ennyi háttérmagyarázat.

Dél öltözködésére a finom, hajlékony növénymintázatok és a selyemfinomságú anyagok a jellemzőek, és a jobb módú nők ruhája a maeroni nemeshölgyek ruháinak szabását kezdte utánozni. Ravenornak nem tetszik ez a fajta öltözködés, úgyhogy ez nem gyűrűzött be az orolithi udvarba.

A jó megjelenés kiegészítői

Hajviselet, fejékek

Az athráknál a hosszabb haj a divatos, nők és férfiak körében egyaránt. A nők gyakran kontyba csavarják hajuk egy részét a fejük tetején, a többit szabadon hagyják, vagy fonatokkal díszítik. A férfiak haja általában vállig vagy legfeljebb hátközépig ér, és a bajusz, szakáll viselése evidens, csak a hossza változó ízlés szerint. A katonai pályán lévők haja értelemszerűen rövidebb (Ravenor már pár évezrede katonai pályán van, ehhez képest gyönyörű, majdnem derékig érő, aranyló hajzuhatagot visel, de ugye kivétel erősíti a szabályt). A papok feje azonban teljesen kopaszra van borotválva.

– fejékek: Nagyon kedveltek a homlokot két oldalról övező növényi koszorúk és azokat utánzó nemesfém fejdíszek, valamint a vékony, hajba fűzött-fonott láncok, gyöngysorok, amelyek medálja a homlokig lelóg. A férjes nők szövet főkötőt inkább északon viselnek, délre inkább a növényi szálakból vagy nemesfém- illetve falapocskákból álló, egész hajat fedő fejékek a jellemzőek. Orolithi sajátosság az ún. “halpénzes fátyol”, az egész homlokot, sőt akár a szemöldököt is fedő fejék, mely kerek aranylapocskákból áll, illetve alsóbb rétegeknél egyéb könnyű fémből pl. rézből, vagy fából.

Ékszerek

Athreiában a felnőttek viselnek ékszereket, férfiak és a nők egyaránt. A gyerekek nem. Amikor valaki nagykorúvá válik (ami Athreiában 17 év, és gyakran egyúttal házasulandóságot is jelent), akkor kezdhet el ékszereket hordani.

– fülbevaló: nemesfém, ékkövek, gyöngy, illetve fa, gyakoriak a kerek, sugaras mintázatúak, illetve a napot (Ravenor egyik jelét) ábrázolóak

– kar- és bokaperecek: általában egyet visel belőlük az ember, ezek a thonak mintázatához méltőan geometrikus, illetve aszimmetrikus ékszerek

– (pecsét)gyűrűk: arany- és ezüst társaik mellett különösen szépek és kedveltek a fagyűrűk, melyeknek köve valamely ritka ásvány

– a délkelet-athra nemesek körében újabban divat az orrkarika

– délen egyre népszerűbbek a maeroni aranyművesek kifinomult munkái

Az ékszerek nemcsak divatcikkek, hanem viselőjük rangját, családját is jelzik. A házasságkötésnél is fontos szerepet töltenek be. Athreiában az egyik legfontosabb dolog a házasság, ezért egy rakás szokás társul köré, annyi, hogy az külön fejezetet érdemel, ezért ebben a szövegben nem lesz róla szó.

Érdekesség: Athreiában nem szabad egyetlen darabból forrasztott, zárt kör alakú ékszert viselni. Egész pontosan eretnekség. Ennek oka az, hogy az athrák az Érkezés emléke előtt tisztelegnek ily módon, amely megtöri, szétválasztja az időt halhatatlanok égi és földi pályafutására. Ha a halhatatlanok is lekényszerültek a Felső Síkokról, akkor hogy fogadhatna az ember örök bármit? Aki ezt nem ismeri el, nem tartja tiszteletben, az szégyellje magát.

Egyéb kiegészítők:

– gyakoriak a kaftéhoz illő díszes alkar- és lábszárvédők

– gyékényből fonott egyszerű legyezők (ezek előkelő dareloni rokonaikkal ellentétben puszta használati tárgyak, nem tartozik hozzájuk etikett, ráadásul általában a szolgák legyezik uraikat, a szegények meg magukat).

“Smink”: fehér, fekete, arany, ezüst, vörös jelek az arc különböző részein illetve akár kézen (hennaszerű növényi festékporból készítik). Aranyat, ezüstöt csak a halhatatlanvérűek, kéket és árnyalatait csak tudós, illetve szakrális szerepet betöltők viselhetnek.

Természetesen ezeknek is jelentése van, életkorra, családi állapotra vonatkozóan (gyakorlatilag egy montázs arról, hogy valaki milyen jó és erényes és miért kell éppen vele házasodni).

Érdekesség: az athrák és a fekete szín – még egy kis színszimbolika

A fekete színt, a halandóság színét kifejezetten nem szeretik Athreiában – gyakorlatilag eretnekségnek tekintik a viselését, mivel az athra logika szerint az ember az erényeit és a büszkeségeit ölti/festi magára, ez pedig annak a szöges ellentéte. Ráadásul “az Őrzők áldozatának” (Érkezés) kigúnyolása. Kis túlzással állítva egyvalaki van, akinek Athreiában el van nézve, hogy nyíltan feketében jár, ez pedig Proteus vir Clarus, Ravenor főkapitány tanácsadója. Ennek oka egyrészt az, hogy Proteus az udvarnál annyira nélkülözhetetlen ember, hogy mindegy, mit visel. Másrészt ő Ravenor kedvenc halandója, és az igazvérű pofátlanul kivételez vele.

(Szimbolizmus még egyszer:

– színeknek önmagukban jelentése van: magához, élethez viszonyulás*

– öv és vállkendő csomói: társasághoz viszonyulás

– ékszer: honnan jövök, mit értem el*

– arcra festett jelek: mi az én szerepem, mit akarok (a jövőben)

*ez egyébként nem annyira tudatos és sarkos, mint a többi, nyilván mindenkinek megvannak a kedvenc színei, ékszerei, amelyeket szeretnek, inkább a társasági, udvari eseményeken van ennek jelentősége, a szaón-szathün nyelv sokkal inkább az interakciók része

Erdőháti őrfarkas

Sun, 10 Mar 2024 08:09:00 +0000

Az Erdőőrség betanított farkasa, amelynek eredete ismeretlen. Egyesek szerint a quorok fejlesztették ki mágikus praktikáik segítségével, míg mások állítják, hogy mindig is ott rohangált a Keleti-fennsík fái alatt. Különlegessége hatalmas méretén és harci képességein kívül az, hogy az egyedeket szabadon, falkában tartják, mivel az erdőháti felfogás szerint a falka maga az élőlény, nem választható el az egyed a közösségétől. Minden falkának van egy úgynevezett „falkamestere”, aki tulajdonképpen egy szakértő erdőőr. A falka őt tartja vezetőjének, így nagyon fontos, hogy megőrizze a legerősebb egyed képét. A falka a falkamester közelében tanyázik, követi őt.

Ez a gyönyörű és ügyes állat a legkülönfélébb feladatokban tud segít. Tökéletesen hangtalanul oson és remekül követi a szagmintákat. A közönséges farkasnál ügyesebb és gyorsabb, súlyánál fogva is fölényben van. Erős és tartós a szorítása, viszont elég fegyelmezett ahhoz, hogy parancsra elengedje a célszemélyt. Mindaddig hűséges, amíg a falkamester rendszeresen jutalmazza hússal.

Veszettrév

Wed, 14 Feb 2024 20:29:00 +0000

Általános adatok

Főváros: Sodorfő

Legnagyobb város: Révvámos

Uralkodó család: di Berettor

Gazdaság: Folyami kereskedelem

Rövid történelem

Veszettrév hercegsége a Maeron felső szakaszán található, ahol a folyó még szilaj víztömegként zúdul alá Erdőhát fennsíkjáról. A Maeronnak ez a része épp ezért nehezen hajózható és veszélyes: az itteni sodrás számtalan bárkát zátonyhoz csapott az évszázadok alatt, így a kereskedők megtanulták elkerülni a vidéket. Beszélik, hogy a hercegség eléggé szokatlan és baljóslatú neve is ezekből az időkből származik, ekkoriban ugyanis a legtöbben úgy tartották, hogy aki itt akar átkelni a Maeronon, az egyszerűen megveszett.

A kereskedelem hiányából kifolyólag Veszettrévet sokáig a környék egyik legszegényebb vidékeként tartották számon, a szomszédos területeken pedig a mai napig rengeteg szófordulat és sértés utal az itteniek szűkös anyagi helyzetére, annak ellenére is, hogy napjainkban a hercegség lakói már valósággal dúskálnak az aranyban.

Veszettrév története az Érkezés után kétszáz évvel fordult jóra, mikor a mai napig legendás hírnévnek örvendő Vikar di Berettor trónrakerülése után bejelentette, hogy be fogja törni a Maeront. És bár a környék uralkodói először csak legyintettek ezen az ambiciózus terven, a fiatal herceg kedvét nem törhették le. Vikar di Berettor túladott szinte minden birtokán, az így befolyt jövedelméből pedig vailani mesterembereket és neiralisi hadmérnököket fogadott, akiknek a segítségével hosszú évtizedek kemény munkájának árán megépülhetett a legendás veszettrévi gátrendszer, mely duzzasztókkal, kapukkal és számtalan egyéb, technikailag kifinomult megoldással visszafogta és megszelídítette a folyót, így egy csapással utat nyitva a folyami hajók számára. Beszélik, hogy olyan csoda ez, melyet nem emelhettek egyszerű halandók, így sokan arra gyanakodnak, hogy természetszellemek vagy egyenesen tisztavérű halhatatlanok is segítettek a gátrendszer megépítésében, ezt azonban a di Berettor család a mai napig tagadja.

Így vagy úgy, az mindenesetre tény, hogy a veszettréviek be tudták törni a Maeront, és Vikar di Berettor merész vállalkozása kifizetődőnek bizonyult: a folyó szabályozása után nem sokkal feltűntek az első hasas bárkák, melyek Erdőhát favágóival és a Wyrannia lábánál élő törzsekkel szerettek volna kereskedni, őket pedig az Ashma birodalom karavánjai követték, akik rájöttek, hogy most már itt is át tudnak kelni a Maeronon Neiralis és Yrannon felé, nem kell nyugatra kerülniük, és súlyos pénzeket fizetniük Svaeladon vámosainak.

A változásoknak hála Sodorfő rohamos növekedésnek indult, azonban a helyi nemesség szemét egyre jobban szúrták a kikötőben uralkodó állapotok. Veszettrév fővárosa egyik pillanatról a másikra a folyami hajózás keleti végpontjává lépett elő, ez pedig rengeteg matrózt, kocsmáros, kurtizánt és egyéb csepűrágót vonzott a környékre. A közbiztonság jelentős romlását látva a di Berettor család végül úgy döntött, hogy a várostól délre, jó kétnapi járóföldre jelöl ki egy új révállomást. Ez lett végül Révvámos, mely pár évtized alatt akkorára duzzadt, mint Sodorfő, és hamarosan le is hagyta azt méreteiben.

Napjainkban Révvámos Veszettrév gazdasági központja, míg a kulturális, szakrális és politikai elit továbbra is Sodorfőben székel, ez pedig egy nagyon erős rivalizálásához vezet a két város között. A hagyományos értelemben vett nemesség Sodorfőben vasmarokkal irányítja a legendás gátrendszert, míg a révvámosi újgazdag kereskedőcsaládok és a szintén itt található Úsztatók Céhe folyamatosan morgolódik az adók miatt, és azt hangoztatják, hogy nekik kéne vezetniük a hercegséget, hiszen ők tömik tele annak kincseskamráját is. Ebben a rivalizálásban a folyó partján található kisebb települések mind Révvámost támogatják már csak a folyami népek büszkesége miatt is, míg a parttól távolabb fekvő, konzervatívabb területek szentül vallják, hogy Veszettréves csakis Sodorfő és a di Berettor család irányíthatja, hiszen az aranykor is nekik köszönhetően jött el.

A valóságban a helyzet persze sokkal bonyolultabb, hiszen Veszettrév két meghatározó települése teljesen egymásra van utalva: Révvámos adói nélkül a hercegség újra szegénységbe süllyedne, míg Sodorfő gátja nélkül ellehetetlenülne a hajózás a Maeron felső folyásán, és felkopna a kereskedők álla. Ezt a helyzetet jól mutatja a közemberek körében nagy népszerűségnek örvendő mondás is, miszerint Veszettrévben a sodorfői nemesek döntik el, hogy mik a törvények, de csak a révvámosi Úsztatók Céhén múlik, hogy ezek közül melyek lesznek betartatva.

Veszettrévi szervezetek

Az Úsztatók Céhe

Veszettrév legnagyobb szervezete, mely a révvámosi Folyamok Házában székel, és melynek a befolyása az egész hercegségre kiterjed. Tagjai elsősorban azok a révészek, akik a Maeron két partja között mozgatják az árut, de emellett hozzájuk tartoznak a folyami hajósok, a kikiáltók, a hajóácsok és a helyi piacokat működtető kereskedők is, sőt a rossz nyelvek szerint a kikötők zsebesei, kurtizánjai és cinkelt kockával játszó szerencsevadászai is nekik jelentenek. Az Úsztatók Céhe ennek megfelelően egy meglehetősen kiterjedt és nagy befolyással bíró szervezet. Szavuk Révvámos falain belül gyakorlatilag törvény, a céhet vezető mindenkori révmester pedig sokak szerint a herceg után a második legfontosabb és leghatalmasabb ember egész Veszettrévben.

Gátőrök

A Gátőrök klánjai Sodorfő legmegbecsültebb családjai közé tartoznak, akik generációról generációra vigyázzák és ápolják a legendás gátrendszert, ami lehetővé teszi Veszettrév virágzását. A legtöbben csendes, maguknak való emberek, akik lényegében a gáton vagy annak közelében élik az életüket, a városban ritkán látni őket. Egyedül a Vikar di Berettor tiszteletére tartott, évente megrendezésre kerülő Gyarapodás Ünnepén tűnnek fel a palotában, mikor a mindenkori herceg megköszöni a szolgálatukat, ők pedig sírig tartó hűségükről biztosítják az uralkodót, majd visszavonulnak a nyilvánosság elől.

Tetharok

Wed, 14 Feb 2024 19:55:00 +0000

Belső Tethar szurdokvárosaiból kerülnek ki az Arany Skorpiók félelmetes orvgyilkosai, azonban más rossz hírű csoportok is kiáramlanak ezen vidékekről zsákmányra éhesek.

Évszázadok óta azon gyermekek, akiknek a jövőjében a Sorsmágusok árnyat látnak, ide kerülnek. A forrásokért folytatott élet-halál harc kitermelte a Szurdokvárosok népét, akiket a többi ashar csak Kárhozottnak nevez. Azonban ők hogy megtagadják a származásukat és levessék gúnynevüket újat vettek fel. Magukat tetharnak kezdték el nevezni.

Megszelidítették a szurdokokban élő vad és izmos lovakat, és a mestereikké válva megülésüknek félelmetes lovas martalócokká váltak, akik sokszor lecsapnak a kereskedelmi útvonalakon végig zötykölödő karavánokra. Fosztogató csapataik sokszor eljutnak Vailan és Rawadar határvidékein, de keresett zsoldoskatonák is, köszönhetően félelmetes íjász és lovásztudásuknak, így ez előbbi tevékenységet gyakorta folytatják más birodalmak megbízásából. Vannak pletykák hogy egészen Yrannonból is érkeznek követek a tetharok főnökeihez hogy azok szorongassák meg a Sorskígyó napjait próbálva meggyengíteni a Sorskígyó birodalmát, de gyakorta résztvennek a rawadari hordák belső harcaiban is egyik vagy másik hordaúr oldalán.

Holdfény virág

Wed, 14 Feb 2024 19:54:00 +0000

A Maeroni hercegségekben őshonos, magjai csakis ott csíráznak ki ám a kifejlett példányok egy kis vízmennyiséggel szinte bárhol eléldegél amíg tart a virágzási szakasza.

Zöld levelei szét terülnek a víz felszínén és dús szirmai nappal megkeményednek és össze csukódnak hasonló látványt nyújtva, mint egy egy tojás. Alkonyatkor nyílik ki és lilás fényben tündököl akár egy egy lámpás. Gyökerei csápszerűen mélyre nyúlnak az adott tavon és őrzik a magvakat a csápok legvégén melyeket a virágzás vége felé szabadjára enged a vízben. Így mire eljő a hervadási szakasz már növögetni kezd az újabb példány.

A virágzások ideje ciklusosan működik:

Tavasztól-Nyárig

Nyártól-Őszig

Ősztől-Télig.

Mondhatni egész évben virágzik kivétel nélkül a különbség csak a felhasználásában észlelhető.

Felhasználási módok:

Első sorban Lámpásként funkciónál a kereskedelemben, mivel kevés vízzel a virágzás végéig bárhol elél és lilás fényével beragyogja a termeket. Annyi a kivétel, hogy ilyenkor a gyökerek végét levágják a magvak miatt és kisebb edényekbe tárolva a virágban lévő mana hatására beforrva adják el. Majd az el hervadt növények kisebb gyűjtőközpontokban le adhatók és cserébe egy két tasak gyógyteát kapnak.

A Tavasztól Nyárig virágzó egyedek a már elhervadt részeiből elsősorban gyógyteát készítenek.

A folyamat a következő: A megmaradt gyökerek napon való kiszárítása után csokrokba kötözik és hűvös sötét helyen tárolják legalább 1 hónapig. Ha letelik az idő akkor a már “megérrett” gyökereket feldarabolják apróra és kisebb edényekben tárolva gyógyteaként árusítják mely jó a fejfájás ellen, vagy a kiszáradás ellen.

A virágszirmokat kevés vízzel és sok lédús gyümölccsel (ez lehet ízlés szerint bármilyen) forralni kezdik és addig főzik amíg kocsonyás állaga nem lesz majd üvegbe zárva jó erősen le födik és rongyokkal be takarva kellő ideig dunsztolni hagyják. Egy két nap alatt megfelelő állaga lesz és kenyérre kenve ínyencségként megvásárolható.

A Nyártól Őszig virágzó egyedek felhasználása főképp pipere cuccokra specializálódott.

A virágszirmokat többféle módon is felhasználják:

1 Az első az illatszer: Egy db virág szirmait összemorzsolva egy edénybe tesszük majd hozzá adagolunk alkoholt és vizet, jól megnyomkodjuk majd egy ronggyal le födve hagyjuk érlelődni, amikor a víz színe kellően lilában pompázik, finom szitaszerű rongyon át leszűrjük egy tiszta edénybe, majd üvegcsébe hűvös helyen tárolandó. Főképp a nők körében népszerű kellemes illata miatt.

2 A színezék: Ebben az esetben a szirmokat napon kiszárítva, finom porrá őrölik majd újra ki rakják a napra és óránként forgatják majd másodjára is összemorzsolják és ezt addig ismétlik amíg olyan finom pórrá válik, hogy szinte alig láthatóak a szemcsék. Kis lapos edénybe tárolják a nők előszeretettel használják ünnepségeken szemhéjukra hintve mely halvány lilás hatást ad a viselőjének.

Az Ősztől Télig tündöklő virágok felhasználása csupán csak teának használhatóak fel. A virág szirmokat és a gyökereket szintén kiszárítják a hideg levegő hatására majd egyben tárolják fel osztva, hogy 1 sziromhoz két három vékony gyökér kerüljön. Így árulják kisebb csokrokban, amit lobogó vízbe kell bele dobni és 5 percig ázni hagyni. Ezután le szűrve fogyasztható teaként mely javítsa a közérzetet és a fáradékonyságot.

Minden virágnak a gyökerei végét levágják a magvak miatt, amit a ciklusoknak megfelelően szétszórják a növénynek kialakított lépcsőzetes vízzel ellátott mezőkön (hasonlatosak a rizsföldekhez).

Erdőhát hadserege

Wed, 14 Feb 2024 19:51:00 +0000

Zöld Sereg

Erdőhát egyetlen páncélos alakulata, amely a mindenkori herceg közvetlen irányítása alá tartozik. Elsődleges feladata a herceg és Erdőhát fővárosának (Nougard) védelme és az ütközet vállalása nagy fegyveres egységekkel szemben. Azonban többször előfordult, hogy a Zöld Sereg idegen területen háborúzott, például Tedrik di Nevaro uralkodása idején, amikor külföldi harcosokkal kiegészülve felvették a harcot a zambovik támadásával szemben, hogy megvédjék a Maeroni hercegségeket.

Ellenséges támadás esetén alapvető stratégia, hogy Erdőhát másik nagy alakulata, az Erdőőrség a fák takarásából felmorzsolja a megszállók nagy részét az erdei utakon. Ha a támadó megfelelő módon kalkulált és seregének egy része eljut Nougard városáig, akkor magas kőfallal és számszeríjakkal találják szembe magukat. Ha a támadók a fővárosba is bejutnak, a Zöld sereg várja őket odabent.

Díszes mellvértjük zöld elemekkel egészül ki. Bár elsődleges fegyverük a lándzsa és a kard, számszeríjat, kopját, pallost, alabárdot és buzogányt egyaránt jól kell forgatniuk.

Rendelkeznek lovakkal, de az utcai harcokat inkább talajon vívják, különösen, ha szűk utcákról van szó.

Csak a legerősebb, legállóképesebb városi fiatalokból lehet a sereg katonája.

Erdőőrség

Az Erdőőrség nem más, mint Erdőhát védelmére kiképzett nem városi sereg. Oly módon alakították ki, hogy alkalmas legyen gyors, hangtalan mozgásra az erdőben és meglepetésszerű rajtaütésekre az erdei utakon. Felszerelésük ennek megfelelően testhez simuló ruházat, puha bőrcsizma, könnyű bőrvért, alkarvédő, íj, hosszú kés és vékony szablya.

Jellemzően kis létszámú egységekben mozognak, hogy kerüljék a feltűnést és a csapat összehangolt működésre legyen alkalmas. Az őrség parancsuralmi rendszerben működik, ám cseppet sem merev, hanem nagy mozgásteret biztosít az egységeknek, kihasználja az őrök kreativitását, helyzetfelismerő képességét. A csapatok tökéletesen kivitelezett madárfüttyökkel kommunikálnak egymás között. Az ellenségnek fogalma sincs arról, hogy az adott madár az adott környezetben nem fordulhat elő.

Tagjait hat éves kortól képezik ki olyan harci feladatok ellátására, ahol túlerővel szemben kell védekezni. Kiképzésük során rengeteget futnak domborzati viszonyoktól függetlenül, illetve meg kell tanulniuk a hangtalan lopakodást, a fák, sziklák, a szél vagy a napfény adta lehetőségeket kihasználni. Megtanítják őket csapdaállításra, nyomolvasásra, mérgezett nyilak készítésére, de még vallatásra vagy sebgyógyításra is (Erdőhát területén amúgy is mindenkinek meg kell tanulnia állatokat gyógyítani és növényekkel bánni).

Az őrök jellemzően nem városok környékén, hanem az erdő mélyén bújnak meg, és életvitelszerűen ott tartózkodnak. Azt eszik, amit az erdőben vadásznak vagy gyűjtenek. Nőtlen, gyermektelen emberek, akik bizonyos kor fölött háttérbe húzódva segítik a fiatalok munkáját. Azt mondják, hogy az ellenség jobban jár, ha a lopakodásra kivezényelt fiatal, életerős harcosokkal találkozik, mert az erdő mélyén lapuló idősebb generáció ellen esélyük sincs. Talán van ebben egy kis túlzás, de az tény, hogy az idős őrök képességeik nagy részét nem veszítik el, ám rendkívül rutinosak és ravaszok.

Az Erdőőrség igen jó kapcsolatot ápol a favágókkal és vadászokkal, a köznép szereti őket. Az életük rendkívül nehéz, különösen a betanulási években. Azt mondják, az őrség élete kemény, de szép.

Vízi pariszta

Wed, 07 Feb 2024 16:11:00 +0000

A vízi pariszta egy gabonaféle, amelynek természetes élőhelyét Enerith tavainak sekély, partközeli részei jelentik. A Maeroni hercegségek tavaiban fordul elő legnagyobb mértékben. A legjobb minőségű vízi parisztát a keleti hercegségek termesztik vízzel elárasztott területeken. Bár kalásza hasonlít a búzáéra, a rizshez hasonlóan vízi környezetre van szüksége. Különlegessége a gyökérzet fölötti úgynevezett hajtástok (egy fa keménységű hüvely), amelyből a lágy szárak kihajtanak. A szárak csúcsán lévő kalász térdig is felér. A meglehetősen dús kalászban lévő parisztaszemek nagy barna magok. Hosszú szárítás és feldolgozás után ezekből készítik a parisztalisztet. A parisztakenyér enyhén savanykás és tömör, de rendkívül ízletesnek tartják gyümölccsel és hallal. Tápanyagban igen gazdag és jó energiaforrás.