A kontinensről

Enerith a két hatalmas kiterjedésű szárazulat közül a keletebbre fekvő, amit sokan csak zöld kontinensnek neveznekBár a megnevezésnek megfelelően a földrész valóban bővelkedik zöldellő erdőségekben, és akár mérföldek százain át elnyúló smaragdszín fűvel borított dombságokban és legelőkben, de ennek ellenére a földrész arculata meglehetősen sokszínűnek mondható. Enerith földjein gyakoriak a növényeket éltető esők, ahogy a folyók és tavak tiszta vizei is hozzájárulnak ahhoz, hogy a kontinens kiválóan alkalmas legyen a földművelésre és az állattenyésztésre. 
Már a Legendák Korában is virágzó civilizációk bölcsője volt a vidék, országok és birodalmak születtek és buktak el az elmúlt évezredek során, ám az elmúlt korok letűnt uralkodó népeinek nyomai még ma is mindenfelé fellehetők szerte a kontinensen, bőven kínálva ezáltal titkokban gazdag táptalajt a történészek számára, ahogy az elhagyatott romok, szentélyek és kripták számos kalandvágyó szerencsevadász szívét is megdobogtatták már az idők során.
Enerithre a nyugati szomszédjával Tharrasszal ellentétben mindig is nagy hatással voltak az uralkodó vallások, már a korok kezdetétől vannak feljegyzések arról, hogy az itt élő népek bálványaiknak vagy isteneiknek mutattak be áldozatot, s a földrész sorsa már a legelső időktől szorosan egybefonódott a Felső Sík halhatatlanjainak sorsával. És bár az évezredek során többször is megesett, hogy más-más istenek követése terjedt el az itt élő emberek körében, de az kijelenthető, hogy az Őrzők és az enerithi emberek mindig is szoros szimbiózisban éltek egymással.
Az itt kialakult kultúrák életében ennek megfelelően komoly szerepet játszott a hit, és a szigorú erkölcsök szerinti élet, a legerősebb birodalmakban a mai napig virágzik a lovagi világrend és eszménykép, mely a hitet tökéletesen ötvözni képes a bátorság és az erő magasztalásával.
A halhatatlanok megjelenése az emberi birodalmakban éppen ezeknek köszönhetően Enerith-t érintette leginkább, hiszen a Felső Síkok életben maradt menekültjei a keleti kontinens egyes birodalmaiban bukkantak fel legnagyobb számban. És bár az isteneik megtestesülésére adott válasz meglehetősen sokszínűnek volt mondható, általánosan megállapítható, hogy a halhatatlanok ezekben az országokban viszonylag könnyen be tudtak illeszkedni, sőt idővel a legtöbb birodalom életében nagyon komoly hatalommá váltak.
Mivel a legtöbb enerithi kultúra istenként tisztelte az Őrzőket, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy még az Öreg Istenek távozása után is, azok közvetlen vagy távolabbi leszármazottjait is nagy becsben tartották. Egyes országokban, mint Athreia, Neiralis, Rawadar vagy az Ashama Birodalom egyenesen az ország vezetőivé és uralkodóivá váltak, más birodalmakban pedig bár a hatalom az emberek kezében maradt, de itt is szinte kivétel nélkül komoly politikai súlya lett a halhatatlanok elöljáróinak, működjenek akár hivatalos tisztségeket betöltve, vagy akár saját szervezeteket alapítva. Még az olyan kevésbé fejlett, törzsi kultúrákban is hatalmassá vált a befolyásuk, mint például Uldur törzsei vagy a keleti hegység nomádjai.
Így is akadt azonban néhány birodalom, ahol nem ölelték keblükre az emberek a nagy erejű jövevényeket. A Tharras hatalmasaival régóta kereskedelmi és politikai szövetségben álló Yrannon, vagy a kereskedelem jelentős részét kisajátító Liga meglehetősen bátran és nyíltan kiállt és kiáll a mai napig is a halhatatlanok ellen, ennek hátterében nyilvánvalóan az erős zhilar befolyás áll.
Más államokban, mint a Vailan Köztársaság vagy Darelon Hercegsége, az emberek legfőképpen azért fordultak el egykori isteneiktől, mert a hatalmukban megtépázott halhatatlanok megjelenése összezúzta azt a tökéletes, mindenható, és mindaddig elérhetetlennek tartott lényekről kialakult képet, amit sokan magukban dédelgettek, a csalódás pedig kétkedést és bizalmatlan távolságtartást szült az emberekben.
Mindezek ellenére is bátran kijelenthető, hogy Enerith ma még mindig a halhatatlanok befolyása alatt áll, az elmúlt századokban hatalmas változásokat indítottak el ők, ahogy az országok között fennálló hatalmi pozíciókat is újraírták. Ma, aki a zöld kontinens büszke lakójának mondja magát, a legrosszabb esetben is legalább elfogadó a halhatatlan vérűekkel szemben, és elismeri megkerülhetetlen szerepüket a világ sorsának alakulásában.


Enerith földrajza

Földrajzilag a kontinens nagyon változatos képet fest, hiszen a hatalmas távolságoknak megfelelően megtalálhatóak itt havas csúcsú hegységek, jeges vizű tengerparti területek ugyanúgy, mint buja növényzetű vidékek vagy száraz és forró sivatagok.
A Fények Óceánjának hullámai nyugat felől törnek a halászatra és vízi kereskedelemre épülő kikötővárosoknak helyet adó partjaira, melyek egészen a földrész legészakibb csücskétől a legdélebbi régiókig fellelhetők a partvidékeken.
Az északi félteke két legmagasabban fekvő birodalmát, a mágusurak vezette Yrannont, és a Kalmárfejedelmek által uralt Liga tartományait a sokszor cudarabb időjárás jellemzi. A zhilarbarátnak nevezett terület éles ellentétben áll Enerith többi országával, ám az itt lakók büszkén vállalják a tharrasi államóriással kialakított évszázados barátságukat.
Ahogy haladunk tőlük dél felé, a halhatatlan földek következnek, Neiralis és Athreia testvérállamai. Ezek mind rég elbukott birodalmak romjaira épültek, és egészen az óceántól a Keleti Magashegység, a Wyrrania égbe nyúló bérceiig elterülve hirdetik a rend és béke örök eszményeit, végvárként működve észak felé a többi ország számára is. Ezen földek éghajlata már enyhébb, dús legelői és enyhe dőlésű dombjai kiváló alapot biztosítanak a virágzó mezőgazdaságnak is. Hatalmas városok és szigorú erődítmények sora jellemzi mindkét országot, politikailag és kulturálisan a klasszikus enerithi civilizáció fellegvárának tekinthetőek.
Tőlük délre húzódik a két nagy birodalmat feltétel nélkül támogató, területileg és befolyásukat tekintve is kisebb, gazdaságilag és kultúrájukat tekintve pedig meglehetősen sokszínűnek számító törpeállamok laza szövetsége, melyet Maeroni Hercegségek néven ismerhetünk.  Az államszövetség a nevét a vidék nagy részét keresztülszelő hatalmas folyóról, a Maeronról kapta, mely a Wyrrania hegyeiből indul és duzzad meg mielőtt az óceánba ömlene. A folyót kisebb tavak százai ölelik körbe, ezáltal téve meglehetősen védetté a hercegségeket katonai szempontból, de megnehezítik az itt élő népek számára a gazdálkodást. Nem egy hercegség élén az uralmat magukhoz ragadó halhatatlanok állnak. Itt szokták megtartani az északi és déli országok legjelentősebb politikai és katonai ügyeit rendszerint tárgyaló, évente megtartott Maeroni Tanácsot is, hol a földrész vezető hatalmainak követei mind tiszteletüket teszik, politikai hovatartozástól függetlenül.
A kontinens középső része kopár és veszélyes vidék, hiszen itt terül el a Zhilar Birodalom és a halhatatlanok háborújának következtében kietlen pusztasággá váló, ma már törvénykívüliek hazájaként szolgáló Hamuvidék, valamint tőle keletre a vad hordák folyamatos portyái miatt forrongó Uldur is. A nagy kereskedelmi útvonalak a két terület határán, a senkiföldjén haladnak át, és csak a legjobban felszerelt és védelmezett karavánoknak van esélye arra, hogy épségben átérjenek a fosztogató bandák által uralt területeken.
Még délebbre haladva a vidék újra barátságosabb képet ölt, és az utazó hamarosan eléri a Vailan Köztársaság földjeit, ami Enerith népeinek és kultúráinak egyfajta olvasztótégelyeként szolgál. Az országban már több mint egy évszázada felszámolták az addig uralkodó monarchiát, és így a kontinens egyetlen igazi demokratikus berendezkedésű birodalmaként valósággal vonzza a más országokból útra kelt emberek tömegét, akik a köztársaság nyüzsgő, sokszínű forgatagában próbálnak meg új életet kezdeni. A hatalmas városállamoktól messzebb, az ország délkeleti csücskénél található a legendás Rór Lovagok szigorú kolostorerődje, melynek lakóiról számos hihetetlen történet kering Enerith-szerte. 
Vailan keleti határain túl és Uldurtól délre terül el az Ashama Birodalom, mely a kontinens egyetlen kiterjedt sivatagos területe. A gazdag kalifátusok által uralt nyugati és északi régiót elhagyva hamarosan végtelen homokdűnék sorával találkozhat az erre járó. Az időjárás errefelé egyre kíméletlenebbé válik, nem véletlen tehát hogy a Homokmély névre hallgató területet ma csupán a birodalom kitaszítottjai lakják, kiknek a kegyetlen vidéken kívül nincs hova menniük. Misztériummal és csodákkal teli föld ez, és bár látszólag minden idegennel rendkívül barátságosan bánnak az itt élők, ám legbenső titkaikba ritkán avatnak be kívülállókat az asharok.
Vailantól délre terül el a kontinens talán legzártabb országa, Rawadar, melynek élén egykori istenük fia, egy igazvérű halhatatlan áll. Rawadar az északi testvérállamok erős szövetségese a déli féltekén, bár a kapcsolat ma már legtöbbször kimerül néhány küldöttség kölcsönös és rendszeres fogadásán. Arra valóban számos alkalommal volt már példa a történelem során, hogy amennyiben az északi birodalmaknak erős katonai segítségre volt szüksége, Rawadar azonnal a rendelkezésükre állt, így az országok között kialakult barátság a mai napig fennmaradt. A kívülállók számára különös szokásokkal teli kultúra ez, a halhatatlanok befolyása talán minden más országnál erősebb itt, hiszen a birodalom minden szokását a saját tetszésére alakította uralkodójuk.
Rawadartól keletre egészen a Wyrrania Hegységig a keleti nomádok területei húzódnak, ők csak ritkán hagyják el földjeiket, ezért hagyományaik és szokásaik valójában igen kevesek számára ismertek. Vad és kegyetlen nép hírében állnak, akiknek társadalmát az erő és a hatalom folyamatos hajszolása határozza meg. Titkos rítusaikról, és félisteni hatalomra szert tevő harcosaikról rémtörténeteket suttognak a környező birodalmakban, ezért, aki csak teheti, messzire kerüli a nomádok területeit.
A kontinens legdélebbre fekvő állama a Darelon Hercegség, ez a jelentős kiterjedésű ország – mely számos kisebb birodalmat olvasztott magába az elmúlt századok során – messze földön híres egzotikus gyümölcseiről, kitűnő borairól, és az itt élő emberek kemény és büszke természetéről. Igazi paradicsom ez a művészek számára, ám minden külhoninak vigyáznia kell, nehogy belekeveredjen a hercegség életében mindennaposnak számító párbajok egyikébe, ugyanis a legkiválóbb bajvívók nagy része Dalaranból származik, és tudásukat előszeretettel villogtatják is, ha arra lehetőségük nyílik.
Enerith belső területeit a keleti partoktól a kontinens legmagasabb pontjaként szolgáló magashegység, a Wyrrania választja el, melynek hegyláncai északról déli irányba szelik át az egész kontinenst.  A hegyekben számos különböző nép él, ám ezek közül nem mindegyik olyan barátságos és vendégszerető, mint a lankásabb részeken letelepedett, jellemzően békés hegyi emberek törzsei. A Wyrrania igazi urai ugyanis a sárkányok és követőik, a wyrrák, kik a legmagasabb bérceken felépített városaikban és a hegyek mélyén kiépített barlangrendszerekben élnek a világtól meglehetősen elszigetelten. Kultúrájukról vajmi keveset tudni, mert nem igazán keresik a kapcsolatot a kontinens többi népével, ráadásul furcsa és félelmetes szokásaikat megismerve azok sem nagyon vágynak a wyrrák társaságára.
A Nagyhegység keleti oldalán a hegyek és az óceán által közrefogva egy ősi nép, a siilák települései sorakoznak a külvilág által alig-alig zavartatva. Hogy mikor és hogyan kerültek oda, és mióta hódolnak a tenger hatalmas isteneinek, azt senki se tudja már, de a bölcsek úgy vélik, hogy eredetük valószínűleg egészen a Legendák Koráig nyúlik vissza. Idegenek nem nagyon jutnak el ide egy-egy a vad vizeket bátran meglovagló kapitány és matrózai kivételével, és ha mégis kikötnének a siilák földjein, jellemzően akkor sem maradnak sokáig, mert bár az itt élő népek alapvetően barátságosak a más országokból származó jövevényekkel, különös kultúrájuk, és a tenger mélységlakó lényeihez fűződő ijesztően szoros kapcsolatuk miatt hamar kényelmetlenül érzi magát köreikben minden külhoni.
Enerithtől délre az óceán jeges vizein fekvő szigetek összességét Tharghualként szokás emlegetni, melynek jelentése a déli ónyelven annyit tesz, a Fagy Agyarai. A szigetek dermesztően hideg, hóval és jéggel fedett kíméletlen vidékét csak nagyon elvétve lakják enerithi telepesek, csak az északibb partokon vert tanyát néhány kereskedőcsalád által alakított kolónia, kik az itteni ritka állatok prémjével, bőrével és egyéb felhasználható részeivel kereskednek főként. Az Agyarak belsőbb területeit csak néhány titkokkal övezett őslakos törzs lakja, akikkel épeszű ember, ha csak teheti, kerüli a kapcsolatot, ugyanis a rossz nyelvek szerint maguknak az ősi isteneknek átka ül rajtuk.

Hozzon létre weboldalt vagy webáruházat a Mozello segítségével.

Gyorsan, egyszerűen, programozás nélkül.

Visszaélés jelentése Bővebb információ