Késszúrás

Írta: Solt Charles


✽✽✽✽✽



“Tecton, a bajnok!” - skandálta a kisebb tömeg, miközben néhány embere feltépte a földről azt a fiút, aki szabadulni próbált. Ulcer és Jester a kegyelem legapróbb nyomát sem látta. Az első késszúrást még három követte. A hátába kettő, majd a másik kezét is átszúrta. Valószínűleg sokkot kapott a fájdalomtól és a vérveszteségtől. Mozdulatlansága vérfagyasztó volt, ahogy Tecton verőemberei kihúzták a teremből.

Mindeközben a következő már le is ült a bajnokkal szemben. “Szinte még gyerek”, söpört végig a gondolat Ulcer fejében, mikor látta, hogy a kihívója az asztalt alig éri fel.


✽✽✽✽✽


Ulcer a tomboló emberek közt próbált helyet találni, hogy közelebb kerülhessen az asztalhoz. Áldás és átok egyszerre a testi adottsága, hisz sikló módjára, könnyedén átszeli az ilyen akadályokat, már gyermekkora óta. A csőcselék folyamatos skandálása egy hangos szeánsz hangulatát idézte. A vörös hajával kitűnő fiú nem tudott elvegyülni, ahogy közeledett Tectonékhoz.

Tecton verőlegényei szinte mindenkit kitereltek az ivóból. Három belevaló embere maradt benn, Ulcer mellett pedig Jester állhatott. Tecton kiáltását követően a kihívó széken ülő gyermek azonnal elrohant, így Ulcer előtt megadatott a lehetőség, hogy helyet foglaljon a bajnokkal szemben.


✽✽✽✽✽


Az ivó kongott az ürességtől, a pultosnak is nyoma veszett. Ulcernak most tűnt fel igazán, hogy ez a hely mennyire leharcolt. Az asztalok megrepedezve, a székek támlái eltörve, mocsok és szenny uralkodott minden sarokban. A plafonon kötelekből kialakított pókháló, mintha egy ügyes fekete özvegy szőtte volna, amelyekre olajlámpásokat szoktak akasztani az éjszaka során. A talajból kiolvasható volt a káosz, amely néhány perccel ezelőtt még uralta a füstös söntést. Az italtól elázott homok igazi dágvány-tengerré változtatta a talajt.

Ulcer helyet foglalt a vendég széken és feltűrte ingujját. Vörös haját a füle mögé igazította, és méregetni kezdte ellenfelét. A koros trófeás, aki vele szemben ült, már bőven maga mögött tudhatta életének kétharmadát. Ősz fürtjei mellkasáig lógtak, melyeket színes gyűrűk fognak össze. A tündöklő kék szemek alatt húzódó ráncösvények megannyi véres történetet hordoztak, s arról árulkodtak, hogy megjárta a poklot és a purgatóriumot ez az ember. Évek óta nem vett fel inget a párbajokhoz, ezzel tudatva, hogy mennyi késszúrást és ütést viselt már el. Forradások és sebhelyek a karjától egészen a nyakáig.

Sok száz ember próbált már meg kijutni Kraskeshből, de egy kézen meg lehet számolni, hogy mennyinek sikerült a kerítésen kívülre jutni. Minden, ami kell az itteni élethez, azt Tecton és csapata biztosítja, tehát az ő szava szent. Vannak, akik halhatatlan módjára tisztelik és vannak, akik jobb élet reményében szembeszállnak vele, hogy szabadulni tudjanak. Számtalan szökési próbálkozásról keringenek mesék, de az “uralkodó” őrszemei egytől-egyig kivégezték őket. Rabszolgasorban van az ember a kerítésen belül. Mindenki köteles valamit termelni, amit eladhat, ezáltal jutva egy kis jövedelemhez. Az északi kolóniákban állítólag jobb a helyzet, ott lassan felszámolják a zsarnokságot a belső ellenállások, de itt az még nagyon messze van.

Ulcer most már tényleg elhitte, amit Jester mondott neki a pultnál arról, hogy a kocka cinkelt. Mindig Tecton kezd és övé az előny, történjék bármi. A vörös ifjú fejében elindult a kombinálás, hogy vajon most mi lesz a jó döntés. Ha páros, avagy páratlan, akkor fele-fele esélye van a győzelemre. Azonban ha számot mond, akkor rengeteg kombináció van, amit kidobhat. Mindeközben a minden gazsággal megáldott uraság elhajította kockáit.

Ulcer arca elfehéredett és arcáról patakokban folyt a veríték. Az asztalon heverő kockáknak összege huszonegy volt. Tudta jól, hogy mi következik. Tecton kiélheti szadista vágyait rajta, és nem lesz kegyelmes. Amennyiben az öklöt választja, úgy könnyen lehet, hogy padlót fog, és akkor ellenfele megszerzi a kristályt, ráadásul szabadulni sem lesz esélye. Tehát marad a kés.

Ulcer felordított és az asztalra esett! Valószínűleg az egész kolónia hallotta, ahogy a fiú a fájdalomtól keservesen felkiáltott. Mint egy éles villámcsapás, úgy hasított végig lapockájában, s pillanatok alatt vértől ázott az inge. Tecton egyik embere odalépett, és egy rongyot rászorított a vérző nyílásra.

Ulcer Jesterre nézett, aki mostanra Tecton mögött helyezkedett el. Az arckifejezése nem a megszokott volt. A megbánás és a sajnálkozás ült ki az öreg nyomorék arcára, miközben a fiú szemébe nézett. Ulcer tudta, hogy valamit eltitkolt előtte, s nem épp a legjobb pillanat a mostani, hogy megkérdezze mi az. Felmerült benne a kérdés, hogy mi van akkor, ha Tecton igazat mond. Ilyen fájdalmak nyomán kell megtudni az igazságot? - gondolkodott magában. A merengés következtében észrevette, hogy Jester üzenni próbál neki valamit. A szemével erősen jobbra nézelődik, az ajtó felé. Ulcer nem volt igazán járatos az efféle kommunikációban.

Ulcer fájdalmai nem csillapodtak, sőt egyre inkább erősödtek. Bár a vérzés enyhült, de már nem volt rajta nyomókendő, és Tecton embere is ellépett tőle. Mikor kezébe vette a kockákat, tudta, hogy ez az egyetlen esélye.

Az öreg nyomorék Tecton mögé lépett és egy kést döfött át a zsarnok torkán. Ulcer habozás nélkül megfogta a bőrre felfont kristályt, és rohanásnak eredt az ajtó irányába. Egy verőember megpróbálta elkapni, de vékony testének köszönhetően könnyen kibújt kezei közül és egy széket maga mögé húzva akadályt állított. Jester erősen tartotta a kést Tecton fejével együtt, hogy még véletlenül se tudjon szabadulni. A másik két szolga már ott is termett mögötte és leszedték róla. A fiú az ajtóból nézve látta, hogy az egyik férfi lefogja cimboráját, míg a másik erőteljes ütésekkel csapott le arcára és felsőtestére. Jester véres arccal nézett a vörös hajú fiú szemébe és csak néhány szó jött ki a száján: “Keresd anyádat!” Ulcer könnyeivel küzdött mikor Jester a földre zuhant eszméletét vesztve, de tudta jól, hogy nem segíthet már. Az ajtón kilépve futásnak eredt a sikátorok felé, hogy a verőlegények még véletlenül se találjanak rá.

✽✽✽✽✽


Kraskesht egy hatalmas sivatag vette körül. Északra húzódott a Boissor felföld kis hegysége. Ulcer sem tudta biztosan, de azt pletykálták, hogy aki sikeresen átkel a hegységen, az meglátja a legközelebbi nagyvárost. A gyakorlottabb utazók néhány nap alatt ingáztak a városok és falvak között, de a tapasztalatlanok legtöbbje célba sem ért. A sivatag olyan veszélyeket rejt, amelyekre nem lehet felkészülni egy kis közösségben.

A fiú tudta jól, hogy nincs más lehetősége. Azzal, hogy Jester segített neki, olyannyira magára vonta az őrök és az emberek figyelmét, hogy gond nélkül szökni lehetett Kraskeshből. Számára csak az volt fura, hogy senki mást nem látott eljönni. Vagy ennyire ostobák az emberek, vagy tudnak valamit, amit még ő nem - futott át a gondolat Ulcer agyán, miközben felnézett az égre. Kora délután volt, rekkenő hőség és a szeme épp csak ellátott a Boissorig. Utoljára gyermekkorában volt kint a sivatagban, amikor még nem volt ilyen a helyzet Kraskeshban, és a kis közösségeket nem a hatalomvágy urai irányították. Gyakran felvillant álmaiban az emlék, mikor édesanyjával a homokban kerestek különleges formájú köveket. Az egyik pillanatban még édesanyjára mosolygott, mikor egy kis kristályt akasztott bőrre fonva a nyakába, a másikban pedig már Jester fogta a kezét. A fájdalom mérhetetlen volt,könnyeit törölgette miközben próbált utána eredni.

A sivatag azóta sem változott, ugyanolyan sziklás és kiszáradt, amilyen több, mint egy évtizeddel ezelőtt volt. A homokviharok folyamatosan elmossák az évek alatt kitaposott járatokat, így esélye sincs az embernek követni a legrövidebb szakaszokat akkor, ha nem ismeri őket. Szárnyra kelt a pletyka néhány évvel ezelőtt, hogy Kraskeshtől nyugatra farmerek telepedtek le. Olyan mennyiségű vizet találtak, hogy gazdálkodni kezdtek. A mai napig senki nem bizonyította ezt, és egyszer sem jöttek ilyesféle idegenek a közösségükbe, így többen úgy gondolták, hogy csak a remény kedvéért terjesztenek ilyen pletykákat az emberek Tecton uralma alatt. Egy időben az is a pusmogás témája volt, hogy a keleti földbirtokosok szörnyekre vadásznak a Boissor szoros mögött tátongó szakadéknál. Ulcer nem tudta eldönteni, hogy melyik híresztelésnek adhatna alapot, hisz nyugat felé a szeme nem látott el olyan messzire, hogy egy árva viskót is láthasson, a keleti vidék legendás vadászai pedig egyszer sem közelítették meg Kraskesht.

Csak a remény maradt számára, hisz élelem és ivóvíz híján a reggelt sem éri meg, hiába találna egy biztonságos zugot a sziklák között, ahol kicsit megpihenhet. Temérdek gondolat kavargott a fejében. Jester túlélhette? Elindul egy üldöző csapat utána? Miért volt ilyen fontos az éterkő Tectonnak? Egy kérdés, újabb kérdést vetett fel a fiatal fejében és a melankólia közepette azt vette észre, hogy hamarosan besötétedik. Számítása beigazolódott, már sziklás emelkedőket járta és próbált menedéket keresni az éjszakára. A sziklák mentén zöld növények ragadták meg a tekintetét. Közelebbről megvizsgálta őket, de mivel nem volt egy gyógynövény szakértő, így csak azt tudta megállapítani, hogy egy tüskés levelű virág terem a sziklák tövében, amelynek egyedülálló zöld, bogyós termése van. Ahogy haladt felfelé az emelkedőn szikláról sziklára kapaszkodva, észrevette, hogy a virág egyre nagyobbra kúszik a kövek közt. Leguggolt, s két ujjával megnyomkodta a bogyós termést. Tisztán érezte, hogy sok víz lehet benne. Hasonlóra emlékezett gyerekkorában, amikor egyszer édesanyja szakított neki egy gömbölyű növényt. Még most is ott csengett a mondata a fülében: “Ha ezt megeszed fiam, akkor legalább egy napig annyi energiád lesz, mint egy igavonó állatnak.”

Ulcer leszakította a gyümölcsöt, bízott az emlékeiben. Visszanézett a hegység lábáról, s a sötétedésben felvillanó fények egyértelműen jelezték számára, hogy már elég messze jár Kraskeshtől. Megnyugvás fogta el és eluralkodott rajta az érzés, hogy ide már nem fogják őt követni. Szájához emelte a növény termését és beleharapott. A tenyér nagyságú bogyó annyi levet eresztett magából harapás közben, hogy még az ujjai között is folyt. Mag nélkül, tiszta húsos gyümölcs. Édessége páratlan ízt hagyott a szájában, amely mosolyra kerekedett abban a pillanatban. Néhány lépésnyire megpillantott egy beeső sziklás részt, amelyet jónak vélt pihenésre. Három lépést követően furcsa remegés ölelte körül térdeit és a hideg futkosott a hátán. Pillanatokon belül facsarni lehetett volna ruhájából a vizet, úgy kiütött rajta az izzadság. A szemei lángoló fájdalomra keltek és térdre rogyott.

Megpróbált erőt venni magán és a hasán kúszva próbálta meg elérni a menedéket. A remegő karok és lábak munkáját nem segítette a felerősödő fájdalom, amit a hátában érzett a késszúrástól, amelyet korábban elszenvedett Tectontól. Talán egy karnyújtásnyira volt már csak, de nem tudott tovább mozdulni, úgy érezte lebénultak végtagjai. Utolsó erejével a hátára lökte magát, hogy felnézhessen az égre. Egyre jobban égő szemeivel már homályosan látott, s egyre nehezebben tudta nyitva tartani, amikor egy csuklyás arc fölé hajolt.

A csuklyás közelebb hajolt hozzá és tudta jól, hogy már csak percek választják el az ifjút a haláltól. Tűzforró homlokához szinte hozzá sem lehetett érni, és már a szívverése is egyre lassabb lett. A férfi elfordította Ulcer fejét jobbra és balra, hogy jobban szemügyre vegye, amikor az inge alól kicsúszott a nyakából a bőrre fűzött éterkő.

Hozzon létre weboldalt vagy webáruházat a Mozello segítségével.

Gyorsan, egyszerűen, programozás nélkül.

Visszaélés jelentése Bővebb információ