Éneklő Pókok-Goromba Gombák
Írta: N.O.G.

„Láttam a tharrasi manakutak elpusztulását! Egészen a délvidék szívéig elért a fénye, mégis a legnagyobb csoda egy fekete gyümölcs, amit hazaviszek magammal. Apró pókok vigyázzák e csodát.”

                                                                                              Klaus D’aron

                                                                                   (egy Daleroni/Atreiai kalandor naplójából)

Az utazó belépett a dél dareloni/atreiai fogadóba, reményei szerint végre célhoz ért. A pultnál lévő joviális arcú idős fogadós üdvözölte:

-Üdv idegen! Mivel szolgálhatok? Étel? Ital? Egyéb? Remek szállást tudok ajánlani lent a városban.

-Köszönöm kedvességedet! Az utazók istene áldjon meg. Egy kis információra lenne szükségem. Egész Enerithet bejártam. Itt is, ott is hallottam meséket, még a mozaikvándorokénál is hihetetlenebbeket, amik közül az egyik ide vezetett- jelentette ki az idegen. -Tudtommal itt található, egész nouros szerte híres-neves Istenek Aranya? - kérdezte reménykedve.

- Ó, kevesen tudják azt megfizetni! Nem úgy néz ki, mint akinek telik rá. - számítóan végig mérte a pult előtt álló alakot. – Sokan az egész vagyonukat felajánlják, mégsem kaphatnak egy kortyot sem. De ha elég merész vagy egy alkuért cserébe lehetséges lenne. Ismeretlenekkel nem szokásom alkut kötni, Nicholas D’aron a becsületes nevem. Szabadna megtudnom a tied?

- John, egyszerűen csak John. A családnevemet a becsületemmel együtt elvesztettem.

- Miután ilyen jól megismertük egymást, gyere beszélgessünk egy csendesebb helyen. -Ezzel a végszóval a törlőrongyot a pultra dobta. Johnt pedig a privát megbeszélésekre fenntartott irodába vezette. – Hé Michael hol vagy? Gyere elő! - kiáltott a fogadós- Fontos megbeszélnivalóm van.

Erős lábdobogástól kísérve egy kisfiú jelent meg.

-Szia papi! -köszönt lelkesen az ifjú- Apa a hordót készíti elő a szállításra, most nem tud jönni.

-Rendben. Addig bezárom a fogadót. – lehajolt és pontos utasításokat suttogott az unokájának. –Mondtam neki hol van a kulcs, amivel be tudja zárni a fogadót. Ugye megérted barátom nem szerettem volna, ha te is hallod. A mostani időkben nem lehet tudni kiben lehet megbízni. Erre fáradj. – tessékelte be az ajtón.

John egy ablaktalan kis szobába lépett be, ahol csak egy asztal és két szék volt. A hátsó falon észrevett még egy másik ajtót, amin az ivó kikerülésével észrevétlenül lehet távozni vagy éppen érkezni. Ravasz egy fogadós. Érdemes vigyázni vele. Miután helyet foglaltak, elsőnek szólalt meg:

-Nem szeretem a mellébeszélést. Az Istenek Aranyából szeretnék egy üveggel vagy alkuval vagy anélkül. - Ezzel a végszóval levette az útiköpenyét, felfedve a mellkasán keresztbe futó késeket. - Mi történhet, ha alku nélkül akarnak belőle egy keveset szerezni? Nem láttam túl nagy védelmet a fogadó körül. Ilyen ritkaságot őrizni szoktak. - jött a kérdés.

- Sokan próbáltak, de senki nem élte túl. Mindenki ismeri az Istenek Aranyát! Viszont azt kevesebben, hogy az istenek védelmét élvezem én és a családom is. Cserébe ellátom őket évi egy hordóval. A recept ősi családi titok. Sosem írták le. Mindig a családfő és a legidősebb gyermeke titka.

- Hallottam ezt-azt. Hatalmas vagyonnal, birtokkal rendelkezel. Nem is kellene ezt a fogadót fenntartanod.

- John, akkor hogyan tudnék alkukat kötni? – mondta hátra dőlve a fogadós – Te is ezért vagy itt! Vannak dolgok, amiket nem lehet pénzért megszerezni. Valamit valamiért, ilyen az üzlet. Időnként szükségem van olyasmire, amit csak így szerezhetek meg. Vagyis megszerzik nekem… -tárta szét a kezeit- És ez már családi hagyomány. Szerencséd van. Dönts gyorsan. Nem sokáig tartom az ajánlatomat. 

- Rendben. Halljam a részleteket.

- Hallottál már az éneklő pókokról? Ez ilyen helyi sajátosság. - kérdezte Nicholas.

-Hogy micsodákról? – hökkent meg John.

-Az éneklő pókokról vagy másnéven szírén pókokról? – ismételte meg a fogadós – Nem tudni miért, de egész Enerithen csak itt élnek. A kocsmától keletre fekvő erdőség tisztásain, legalább is nincs tudomásom más lelőhelyről. És ezeken a tisztásokon nő egy bizonyos fajta gomba. A korom gomba. Rendkívül keresett cikk. Szinte lehetetlen kicselezni a pókokat, de ismerek egy módszert, amivel lehetséges. – magyarázta a fogadós- És mint láthatod benne járok már a korban. Nem vagyok sem fiatal sem fürge. Nem tudnám megoldani. A fiam meg alkalmatlan rá. Kénytelen vagyok idegenek segítségét igénybe venni. Egyetlen egy gombát szeretnék. Ha arra gondolnál, hogy elmenekülsz a gombával. Számodra értéktelenné válik. Csak én tudom a helyes varázslatot, ami megakadályozza, hogy pár órán belül tönkre menjen.

-Goromba gombák és éneklő pókok. Soha nem hallottam ilyen hülyeségeket. Szerintem csak összevissza beszélsz.

-Nem goromba, hanem korom gombák. De hagyjuk. Ha nem hát nem. Egy alku csak egy alkalomra szól. De ha ez nem tetszik, még lenne egy lehetőség. A tharrasi Kohó városokban kifejlesztettek egy új magiko-tech fegyvert. A tervrajzokra lenne szükségem – mosolygott a fogadós. Tudta, hogy az egyiket biztos elfogadja a névtelen. Látott már máskor is kényszer hajtotta embereket. John jól titkolta de Nicholas észrevette a kétségbeesését. Bármit is választ így is, úgy is jól jár.

John a névtelen csak az üzlet kedvéért, nehogy túl hamarinak tűnjön, hosszan megfontolta az ajánlatot. Elsőre tudta, hogy a szomszéd erdőt választja, nem pedig a távoli kontinenst. Amikor a családja kitagadta és elvették tőle a nevét. Választhatott egy próbát és két évet kapott a teljesítésére. Utána örökre törlik a családi krónikákból és halálbüntetés terhe alatt nem térhet vissza. Becsület vagy Halál. Fél éve volt még hátra, ennyi idő alatt nem érne el Tharrasig és vissza.

-Benne vagyok! Legyenek az éneklő pókjaid– nyújtotta a kezét az alku megpecsételésére, amit a fogadós örömmel elfogadott. – Említetted a pókok kicselezésére tudsz egy módszert.

- Tudod éjszaka vadásznak, ezért nappal kevésbé veszélyesek. Rendkívül csábító énekhangjuk van. Így cserkészik be az áldozatukat. Egy diónál nem nagyobbak. De ha sokan vannak egy embert is legyűrhetnek. Ráadásul napközt, ha felzavarják őket ugyanolyan veszélyesek, mint az éjszakai vadászatkor. Legjobban úgy védekezhetsz ellenük, ha viasszal bedugaszolod a füled. Ha nem hallod az éneket nem lesz bajod. Mindez éjszaka már kevésbé hatásos. Sokkal erősebb az énekük. De ha vársz egy kicsit hozok vattát, viaszt és egy kendőt. Nem lenne túl szerencsés, ha bármit is hallanál. -nevetett a fogadós.

- Itt várok. Igyekezz nem szeretném, ha rám sötétedne. -Jött a türelmetlen válasz.

********************

A fogadós utasításait követve teljes süketen botladozott a nappal is félhomályos sűrű erdőben. Füleit az előzetes tanács alapján, vattával betömte és viasszal zárta le. A kendővel szorosan lekötötte a füleit nehogy kimozduljon a viaszdugó a füléből. Emiatt fel sem fogta, hogy ahogy egyre beljebb hatol az erdőben semmilyen neszt nem hall, sem az állatok neszezését, sem a madarak csivitelését. Megtalálta a patakot, amit követve egy tisztáshoz vezeti. Már nagyon türelmetlenül várta, hogy odaérkezzen. Vándorlásai során számos helyen megfordult, sok csodát látott, de szírén pókokról még nem hallott, viszont az Istenek Aranyáról sok monda keringett. Így vetődött el ide. Nagyon hamar haza kell térnie azzal a híres borral, különben oda a becsülete végleg. Nicholas gyanúsan segítőkész volt, lehet nincs is nála az italból csak azokhoz a gombákhoz akar jutni. De ha már nála a zsákmány akkor kérhet érte bármit. Ezen reményektől eltelve lépett ki a napfényes tisztásra, ahol legnagyobb csalódására csak egyetlenegy kiszáradt, kopasz, fekete törzsű fát látott. Jobban megnézve a fák tövénél apró fekete kavicsokat vett észre. Közelebb sétált és meglepődve felkiáltott:

-Ó, hogy a halálisten átka szálljon rád Nicholas D’aron! - dühöngött John- Ilyen tréfát űzni! Ezek közönséges temetőgombák, csak halottak sírjánál nő. Bárhol találhattál volna. Biztos, hogy a Bolondok holdja alatt születtél. Csak érjek vissza! Méghogy éneklő pókok meg korom gombák- zsörtölődött tovább.

Egyáltalán nem figyelt fel az apró kis nyolclábúakra, amik a kopasz fa üregeiből jöttek elő. Amint rákezdtek zsongító dallamukra, az áldozatuknak mit sem ért az eldugaszolt fül. A dal rezgése áthatol a húson, a csonton, egyenesen a lélekben visszhangot vetve. Tikos vágyakat életre hívva. Ennek hatására egyenesen a fa felé indult, aminek az oldalán először egy repedés futott végig, ami lassan egyre tágult, mire odaért egyenesen be tudott lépni. Ugyanilyen lassan záródott be nyílás, de a szírén pókok dallama fogva tartotta az áldozatot. Semmiről sem tudva átszellemült arccal élvezte a dalt. A pókokon kívül senki nem hallotta a fekete fa felől jövő szörcsögő, cuppogó hangokat.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

-Nagypapi! Nagypapi! - szaladt oda az unokája Nicholashoz. -Ahogy mondtad felmentem az emeletre és a kémlelőlyukon keresztül végig hallgattam miket mondtál annak az embernek. De hát te mondtad, hogy semmit nem ér, ha befogom a fülem. A pókok ellen az se segítene, ha süket lennék. - érdeklődött szemrehányóan a fogadós unokája.

-Tudod Mel, a felnőttek sokkal tapasztaltabbak és okosabbak, mint a hatodik életévüket épp betöltött fiúk. Ha nem javasolnám nekik, hogy tömjék be a fülüket, észrevennék az erdő némaságát és gyanút fognának. Elmenekülnének, akkor nem tudnánk táplálni a Vérgyümölcs fát. Most már evett annyit, hogy idén másodszorra is virágozhat, és amint beérnek a gyümölcsök, a rá következő teliholdkor leszüreteljük. – mondta elégedetten Nicholas.

-És ha többet nem küldenénk oda senkit? -egyáltalán nem tetszett neki ez az emberevő fa, sem az éneklő pókok. Kiskora óta belenevelték, hogy senkinek nem beszélhet erről. A barátainak nem voltak ilyen furcsa és ijesztő családi szokásaik.

-Emlékszel meséltem már, hogy ez a fa biztosítja számunkra a jólétet és az Istenek védelmét. Mióta kitört a háború ez a védelem még fontosabb a mi családunk részére. Nem szeretnélek elveszíteni titeket. – nyugtatgatta az unokáját.

-Értem. – szólt elgondolkodva- Erre a szüretre már elmehetek veled hisz elmúltam hat? Én is meg akarom védeni a családunkat.

-Rendben. De egyedül még sokáig nem mehetsz oda. Nagyon jól jegyezd meg csak teliholdkor lehet biztonságosan eljutni a tisztásra. Olyankor a szírénpókok elnémulnak. Egyáltalán nem kell félned, de ha szeretnéd vihetünk magunkkal egy tharrasi pokolmacskát.

-Nem félek, de ha ragaszkodsz hozzá vigyük Éjfélt. Neki három farka van és erősebb, mint Pihe, akinek csak kettő van. Biztos jobban félnek a hangjától is.

-Jó megfigyelő vagy. -dicsérte meg a fiút - Gyere, apád már biztos felhozta a hordót. Napnyugta után érkezik egy neira. Bemutatlak neki. Egyszer majd te fogsz vele üzletelni. Jobb, ha időben megismeritek egymást.

- Azt hallottam, a szárnyas hölgyek nagyon gyönyörűek! Igaz ez? – kérdezte Mel.

- Az istenek mindig kivételes szépséggel rendelkeznek. Kevés halandó ér fel hozzájuk. Most, velem jössz. Figyelj és tanulj! Eldöntheted mennyi szépség lakozik bennük. – mosolygott szomorúan a fogadós.

Vége

Hozzon létre weboldalt vagy webáruházat a Mozello segítségével.

Gyorsan, egyszerűen, programozás nélkül.

Visszaélés jelentése Bővebb információ