Bár területileg Vailan birodalmához tartozik, külön kell szót ejteni a Rór Lovagrendről és lakhelyükről, Ramzuar erődjéről, mely az ország délkeleti részén elterülő tóvidék legnagyobb szigetén áll.
Az erődöt és így a rendet is a városok zajától megcsömörlött lovagok alapították még az első korforduló idején. Vezetőjük, Rór nem volt vallásos ember, ám életét mégis az igazságosság és egyenlőség eszméinek szentelte, s miközben szakadár bajtársaival a mai tóvidék területére lovagoltak, útjuk során kifüstölték a falusiakat fenyegető haramiákat, és igazságot szolgáltattak mindenki számára, akinek nem akadt más segítsége.
A lovagok híre hamar szárnyra kelt, és miközben a majdani Ramzuar falait építették, segítők százai gyülekeztek a közeli településekből, hogy viszonozzák az önbíráskodó lovagok jótetteit. Az erőd a dolgos kezek nyomán hamar fel is épült a környező hegyek bazaltköveiből, és ma is rendíthetetlen bástyaként hirdeti a legtisztább lovagi erények dicsőségét. Rór lovagjai pedig tovább folytatták áldozatos munkájukat, jóval az után is, hogy vezetőjük eltávozott az élők közül.
A lovagrend alapkódexe, mit még maga Rór tanításai alapján vetettek papírra, az eltelt évszázadok ellenére is megőrizte eredeti lényegét: a rend tagjai mindenekfelett vállalják az igazság felkutatását, és az igazságtételt is magukra vállalják, ha azt más nem tudja vagy nem hajlandó megtenni. Felkarolják a gyámoltalanokat, minden erejükkel óvják a békét, vagy, ha az nem lehetséges, a béke helyreállításán munkálkodnak.
A lovagrend elszigeteltsége ellenére mitikus hírnévre tett szert. A szigorú rendben a társadalomból kiszakadva erődjük szürke nyugalmában élő tanoncok, kik a birodalmak minden szegletéből érkeztek a tóvidékre, egész életüket a fizikai és mentális felkészülésnek szentelték, hogy készen álljanak bármilyen kihívásra, ha eljön az ő idejük. Belső társadalmukat beavatotti szintek szerint építették fel.
A legnagyobb tapasztalattal rendelkező lovagok alkotják a Nagymesterek Tanácsát, élükön az erődöt soha el nem hagyó, aszkétaként élő gorra áll. A mindenkori gorra feladata, hogy bölcsességével csitítsa a Nagymesterek Tanácsának sokszor heves vitáit, és objektív bírája legyen a renden belüli ügyeknek. Beszélik, hogy a jelenlegi gorra személye már több mint egy évszázada változatlan, ám hogy miként tett szert ilyen természetellenesen hosszú életre, azt a beavatottakon kívül talán senki sem tudja megválaszolni.
A Rór Lovagok évtizedeken át tartó kiképzésük útján képesek az elme és a test teljes összhangjának megteremtésére, és nap mint nap tökélesített mozdulataik hatására legyőzhetetlen harcosok hírében állnak a legtöbb országban. A rend működési körét az eltelt évek során fokozatosan kiterjesztették, ma már nem ritka, ha egy északi állam belviszályában végső mentsvárként a Nagymesterek Tanácsához fordulnak segítségként, hogy független bírákként – és sokszor bizony igazságszolgáltatókként – járuljanak hozzá a béke helyreállításához.
A Rór Lovagok ritkán alapítanak családot, általában halálukig szolgálják a rendet, folyamatosan képezve szellemüket és fizikumukat, feláldozva minden mást a tökéletesség oltárán. Azon kevesek, akik mégis társat vesznek maguk mellé, az alapítókódex szabályai szerint elhagyják a rendet, és többé nem térhetnek vissza Ramzuar bazalterődjébe.
A Rór Lovagok újkori történelme szorosan összefonódik a halhatatlanok sorsával. Mivel a Kétségek Korában kénytelenek voltak végignézni számos forrongást az emberek és a nagy erejű jövevények között, a lovagrend tagjai a halhatatlanokban mindig is egy nagyobb veszély forrását látták, mert bár a következő évtizedek során a legtöbben igyekeztek beilleszkedni a halandó társadalmakba, természetfeletti erejük miatt bármikor komoly pusztítást okozhatnának az őket befogadó birodalmakban.
A lovagok ezért egy különleges képzést dolgoztak ki, melyet csak a legkiválóbb beavatottjaik végezhetnek el. A mágikus és fizikai tanítások azt a célt szolgálják, hogy az azokat elvégző lovag képes legyen felvenni a harcot akár egy igazvérű halhatatlannal is. Olyan eszközöket és trükköket halmoztak fel, melyekkel előnyt kovácsolhatnak maguk számára az esetleges összecsapások során. A lovagok ezen titkos tagjait Istenbíráknak is nevezik, létezésükről csak a legkiválóbb kémhálózatoknak van tudomása. És bár legtöbbször inkább renegát halhatatlanokkal szemben kell megmérettetniük magukat, készen állnak arra is, ha valamely ma még békés ország a többi ellen fordulna.
A Rór Lovagok a mágia egy különleges formáját használják, ami elsősorban a Lélekre, mint főelemre fókuszál. Ennek segítségével képesek a lovagok a saját elméjüket is teljesen megtisztítani a felesleges gondolatoktól, szívüket pedig minden félelemtől, így a mások számára megnyerhetetlen küzdelmekbe is gondolkodás nélkül vetik bele magukat, ha szükséges.
Lélekmágiájuk legerősebb rítusa az elhunyt lovagok búcsúztató szertartása, melynek során a halott lelkét egy bonyolult rítus segítségével a Lélekgyűjtőkbe, különleges, enyhén hajlított pengéjű másfél kezes kardokba zárják. Mivel a Lélekgyűjtők a lovagok beavatásának pillanatától mindig velük vannak, a kard gyakorlatilag összeforr a viselőjével. A halott mesterek bölcsességéért és iránymutatásáért pedig hosszasan meditálnak a lovagok, ha szorult helyzetbe, vagy válaszút elé kerülnek, melyet egyedül nem tudnak megoldani.