Neiralis Athreiahoz hasonlóan azon országok közé tartozik, ahol a halhatatlanok befolyása kiemelten erős. Gyakran emlegetik a két országot úgy, mint Testvérállamok, ahogy a „halhatatlan földek” megnevezés is közszájon forog.
Neiralis nyugati szomszédjával ellentétben szinte teljes mértékben militarista társadalom, nem csoda hát, hogy az északi birodalmak legkiválóbb harcosait képezik itt. Már a Legendák Korában is erős katonai erőnek számított északon, az itt élő harcias nomád népeket még a szomszédos Athreia papjai térítették meg, és vették rá a saját panteonjuk követésére. Ezután indult meg az ország erős átalakulása, végvárakat és erős falakkal körbevett városokat építettek, emellett pedig a katonaságot is átképezték az athrák hadászati módszerei szerint.
A két birodalom a századok során mindvégig erős szövetségben maradt, és bár Neiralis méretét és gazdasági befolyását tekintve sosem ért fel szomszédjával, a háborús időszakokban mindig erős támasza volt észak fellegvárának.
A Kétségek Korában Neiralis újabb nagyobb változásokon ment keresztül, itt telepedtek le ugyanis a Felső Síkok haderejének javát képező Fehér Gárdisták. Ezek a halandó szem számára leginkább angyalszerű kinézettel bíró lények a halhatatlanok kisebb hatalmú képviselői, kik már az őshazában is a testőrség és a katonai rend legfőbb erőit képezték.
Hasonlóan katonai, harcközpontú szemléletük miatt a két nép a többi országnál hamarabb kezdett keveredni egymással, a Fehér Gárda pedig kis idő múltán újraalapította rendjét, ezúttal már a halandók földjein. Tagjai közé természetesen már embereket is felvettek, akik aztán szigorú kiképzést kaptak a Gárda halhatatlan parancsnokaitól. A rend tagjai között ma már többségben vannak az emberek, a halhatatlan vérűek száma meglehetősen alacsony, ennek az oka, hogy a Fehér Gárda tagjai nem alapítanak családot, életüket a szolgálatnak szentelik, az öregkort elérő Gárdisták pedig visszavonulnak a rendházakba, ahol az ifjak oktatásának szentelik utolsó éveiket.
A Fehér Gárda híre nemcsak a környező országokban, de a messzi délen is elterjedt, és mivel az elmúlt századokban kevés igazi összecsapásra került sor észak népei között, a Gárda hamarosan pénzért is elkezdte felajánlani rendvédelmi vagy katonai szolgálatait. Elsősorban testőrként szokták alkalmazni a tagjait. Ám mivel egy kisebb vagyont kell fizetni egy tapasztalt Gárdista szolgálataiért, főként uralkodók és hercegek mellett láthatjuk a Fehér Gárda díszes, ezüst vértet és arannyal hímzett, fehér köpenyt viselő tagjait.
Az állam halandó vezetője a Nagyherceg, de ahogy Athreiaban, az uralkodó itt sem több egy díszes ruhába öltözött hivatalnoknál, hiszen az ország urai egyértelműen a Fehér Gárda elsőgenerációs halhatatlan vezetői, kiket a Fehér Hadurak néven illetnek.
Mivel a Gárda tagjai kiemelt tiszteletben állnak az ország lakosai körében, ezért bátran mondhatjuk, hogy a Hadurak népszerűsége már-már a századokkal ezelőtti vallásos áhítathoz hasonlatos. A Gárda élén Félszemű Arein, a legendás harcosnő áll, aki néhai apja – ki a halhatatlan világok testőrségének főparancsnoka volt – nyomdokain építette újjá a rendet.
Az ország közbiztonsága kiemelkedően jó, az itteni népek szigorú, de igazságos törvények szerint élik az életüket. A neiralisiak hirtelen haragú és harcias nép, viszonylag gyakoriak közöttük a nézeteltérések, és akár a párbajkihívások, ám azoknak – a déli, dareloni hagyományokkal ellentétben – igen szigorú szabályai vannak, és fontos, hogy komoly sérülés nem okozható a másik félnek. Az is gyakori, hogy a győztes és a vesztes utána egy kupa sörrel öblíti le a vívás fáradalmait, már újra közösen mulatozva.