Rawadar már évszázadok óta egyike a kontinens legerősebb déli hatalmainak. Az itt lakó népek mindig is szigorúan az athreiai panteon isteneit követték, jellemző volt rájuk a mély vallásosság. Nem csoda, hogy régóta az északi testvérállamok, Athreia és Neiralis szövetségeseinek számítanak, bár a nagy távolság miatt jellemzően csak az igazán komoly hadi konfliktusokban nyújtanak segítő kart azok számára.
Az ország élén századokon keresztül a királyi család állt, a jelentős haderőt a nagyszámú lovagok és papok vezették. Kemény törvények szerint élő társadalmuk a múlt és az ősök tiszteletére épült, a családi kapcsolatok különösen fontosak voltak számukra.
A gazdag birodalom életét azonban fenekestül felforgatta az athreiai panteon halálistenének, Dhoarnasnak a földi megtestesülése, aki az ország fővárosában telepedett le. Innentől datálható Rawadar újkori történelme. A halhatatlan nagyúr szinte azonnal átvette az ország irányítását a királytól, aki athreiai szövetségeséhez hasonlóan felajánlotta a koronát a megelevenedő istenek számára, ám az északi országgal ellentétben Dhoarnas valóban el is fogadta azt.
A Nagyúr fokozatosan a saját képére formálta az erősen vallásos népet, és az évek során a bevezetett új szokások hatására egyre jobban elmosódott a határ az élők és a holtak birodalma között. A halhatatlanok vezetésével ugyanis széles körben elterjedtek az ősöket szólító rítusok, és lassan elkezdtek terjedni az országban a nekromancia korábban tiltott tanai is, amire a rawadariak uruk tanításai szerint szent hatalomként tekintettek, és amit mind egyre gyakrabban űztek, hogy kapcsolatba léphessenek az elhunyt őseikkel.
Mindennapossá vált, hogy az emberek az ősöket megidézve kérjenek tanácsot, vagy hogy ünnepek alkalmával meghívják a rég halott családtagjaikat is az eseményre, hogy aztán a megidézett lélek akár napokat is az ünneplők között töltsön.
Az enyészet mágiájának tiltott tanai miatt a többi környező birodalom elkezdett elfordulni Rawadartól, akik ezáltal egyre jobban bezárkóztak határaik mögé. És bár szokásaik és hitük a külvilág számára sokszor félelmetesnek és megbotránkoztatónak is tűnhet, a rawadariak igazából békében élnek a körülöttük élőkkel, és csak ritka esetekben hagyják el szeretett otthonukat.
A királyi család helyett már évszázadok óta Dhalar, Dhoarnas fia uralkodik, aki elsőgenerációs halhatatlanként védi az országot minden támadástól. A halhatatlan úr és követői különösképpen egy, a Zhilar Birodalom elleni esetleges jövőbeni háborúra készülnek.
Rawadarban a legnagyobb talán a befolyása a halhatatlan hatalomnak, hiszen nemcsak az ország vezetését vették át, de ténylegesen meg is változtatták annak szokásait és kultúráját. Különössége ellenére továbbra is erős baráti szövetség áll közte és az északi testvérállamok között, viszonylag gyakori a követjárás a birodalmak között.
Rawadar titokban a halhatatlan urak déli szeme, ami fürkészően figyeli a környező országokat, különös tekintettel az Őrzőktől elfordult Vailan Köztársaságra és a Darelon Hercegségre.