A wyrrák mellett Enerith másik, talán leginkább titokzatos népe a siila. A Keleti Nagyhegység szinte egészen a kontinens legszéléig, a partokat kelet felől mosó, Tükrök Óceánja névre hallgató végtelen víztömegig terjed ki. Van azonban egy keskeny partszakasz a hegyek lábainál, mely összeköti az egyre lankásabbá váló földet az óceánnal, ez pedig Siilaviar, a siilák őshazája.
Már nagyon korai feljegyzések bizonyítják, hogy ezen a területen élt egy nép, kik a tenger isteneit imádták, és nekik mutattak be gyakori áldozatot. Hogy ez a nép azonos volt-e a mai siilákkal, azt nem igazán tudni, de bizonyos elméletek szerint az itt élő sötét, szinte ébenfekete bőrű, ám leginkább világosszőke vagy fehéres szőrzetű, jellemzően a tenger színeit, fehéret és a kék különböző árnyalatait viselő emberek már a Legendák Kora óta itt élnek háborítatlanul.
A siiláknak meglehetősen kevés kapcsolatuk van a földrész többi országával, csupán néhány megpihenni vágyó hajó szokott itt partot érni, hogy aztán készleteiket feltöltve, és különleges portékákkal felszerelkezve induljanak újra útra a nyugati partok felé.
A siilák mindennél jobban tisztelik a tengert és az óceánt, szokásaik csaknem mindegyike kapcsolódik valahogy a nagy vizekhez. A mai napig a tenger isteneinek és szellemeinek mutatnak be rendszeres áldozatokat, a tenger élőlényeit fogyasztják előszeretettel, valamint a tenger kincseivel díszítik magukat és házaikat is.
Egyes matrózok azt a nyugtalanító történetet terjesztik róluk, hogy rendkívül szoros kapcsolatban, szinte szimbiózisban élnek az óceán mélyén lakó ősi lényekkel, akiket qualiknak neveznek. A qualikról úgy tartják, hogy már évezredek óta nem jártak a felszínen, és csupán a siilákon keresztül tartják a kapcsolatot a külvilággal, ám ahogy oly sok minden Siilaviar kapcsán, ez is csupán szóbeszéd, minek kétes a valóságtartalma.
De nem csak ez az egyetlen titka a különös embernépnek, melynek tagjai mind a finom szépségek és a béke szerelmesei. A Wyrrania keleti oldalának barlangjaiban ugyanis fellelhető egy rendkívül ritka ásvány, mely képes elnyelni és megkötni az eleven manát, ezáltal pedig erős mágikus fókuszként tud funkcionálni. Ezzel az ásvánnyal Enerith-szerte sehol máshol nem lehet találkozni, így az elmúlt korok során sok varázshasználó indult már a titokzatos siilák felkutatására abból a célból, hogy ezzel egyszerre a manakövek nyomaira is rábukkanjon.
A siilák társadalma egy kívülálló számára egyszerűnek tűnhet, a város élén mindig a város bölcse áll, őt pedig a papok követik a hatalmi sorban. Az igazság azonban az, hogy Siilaviart már réges-régen a halhatatlanok uralják, az életben maradt „tengeristenek” és szellemek szinte kivétel nélkül mind itt húzták meg magukat, elrejtőzve a közösség tagjai között. Ők mind féltik a világot attól a hatalomtól, ami a hegyek mélyén rejtőzik, így már századok óta próbálják minden erejükkel megakadályozni, hogy ez az erő rossz kezekbe kerüljön, és ne történhessen meg egy ahhoz hasonló kataklizma, amilyen egykor a Felső Síkok bukásához vezetett.