Uldur tigrise
Szerző: Orosz István 2023
Uldur a bestianépek hazája, a kontinens középső részén, a Hamuföldek és a Wyrrania közötti gyepűkön terül el. Egykor nomád népek erős klánjai éltek itt, akik a föld szellemeit követték, és az erőt, valamint a harcot mindennél előrébb valónak tartották. A legerősebb törzsek vezetői vérszövetséget kötöttek, és közös erővel dúlták fel a gyengébb törzsek földjeit, kifosztva azokat, hogy aztán újra visszatérjenek saját területeikre két hódítás között.
A halhatatlanok érkezésével a nomádok közé költöztek az általuk követett földszellemek is, akik szintén kisebb erejű lakói voltak a Felső Síkoknak. Uraik érkezésével Uldur lakói még közelebb kerültek a természet erejéhez. Minden korábbinál nagyobb erőt nyertek így a föld eleméből, de a zabolátlan manát már nem tudták kellően uralni, így erejük növekedése testük és szellemük gyors torzulásához vezetett. Vonásaikon totemállataik jegyei jelentek meg, természetük is hasonult a vadkan, a farkas és a medve viselkedéséhez, így váltak Uldur nomádjai a ma is ismert bestiákká.
Törzseiket a sámánok és a törzsfőnök vezeti, nyughatatlan természetük miatt folyamatosan vándorolnak és harcolnak. Dúlásaik során egyre messzebbre merészkedtek, gyakoribbá váltak a környező birodalmak határait is átlépő portyázások, sőt idővel a tenger menti vidékekre is eljutottak.
És bár szinte egész életüket mozgásban töltik, ritka, hogy egy-egy hódítás után más vidéken telepedjenek le huzamosabb ideig. Sámánjaik ma is képesek a földszellemeket segítségül hívni, és bár saját uraikat félik, nem kedvelik a más halhatatlan vérűeket.
Soha nem múló harci vágyuk miatt gyakran állnak más birodalmak szolgálatába, de a Zhilar-közeli északi országokat gyűlölik, így arra nem történt még példa, hogy Yrannont vagy a Ligát támogassák valamilyen összecsapás során. A dél felé vezető karavánutak környékén előszeretettel portyáznak, ám először mindig alaposan felmérik az erőviszonyokat, és csak akkor csapnak le, ha az ellenség nincs túlerőben, a felesleges veszteségeket ugyanis igyekeznek elkerülni, hiszen számukat tekintve egyre kevesebben vannak.
Szörnyekhez hasonlatos kinézetük és vad természetük ellenére a bestiák nem gonoszok, csupán továbbra is azon erények és hagyományok szerint élnek, mint korábban sokan a többi enerithi nép közül is, akik ezt ma már szeretik erősen elhallgatni.
Bár a harc valóban éltető elemük, kedvelik a szórakozást is, számos saját ünnepet tartanak, melyeken részt vesznek halhatatlan uraik is. Ezeken a fizikai megmérettetések mellett gyakoriak a táncok, és mivel rendkívüli módon szeretnek enni és inni, nem ritkák a hatalmas lakomák sem.