Tharras Nagyhegysége, ami a Baziliszkusz Hegyeiként is nevezetes a mindennapi emberek körében, a földrész mintegy felét foglalja el. A végtelen hegycsúcsok valaha pogány törzsek lakhelyei voltak, ám a császárság megalakulása után ezeket a vad népeket mind magába olvasztotta vagy ellenállás esetén elpusztította a birodalom. A rendkívül magas, meredek hegyek híresek az ott tomboló orkán erejű széllökésekről, ezáltal téve szinte lakhatatlanná a hegyeket.
A tharrasiak már az első korokban felismerték, hogy a kopár hegyvidék igazi értékei a hegyek gyomrában rejlenek, és hamar elkezdték a változatos nemesfémek és egyéb ércek bányászatát. A korok során egyre mélyebbre fúrtak a hegyek belsejében, és a mélységlakó ősi faj suttogásait követve fokozatosan terjesztették ki a bányák ezreit összekötő, mára szinte átláthatatlanul bonyolulttá váló járatrendszert.
Mivel a földfelszíntől mind messzebb zajlott a nyersanyagok kitermelése, hamarosan áthelyezték a bányászkolóniákat is a hegyek gyomrába. Így alakultak ki a ma számosnak mondható, és kivétel nélkül rendkívül zsúfolt földalatti városok, melyeket a köztük húzódó alagúthálózattal együtt gyakran a Baziliszkusz Gyomrának is neveznek Tharras lakói.
Az itt élő emberek az idők múltával tökéletesen berendezkedtek a földmélyi élethez, és bár a kitermelt ércek legnagyobb részét még ma is a Határvidékre szállítják, a városlakók csak ritka esetben hagyják el igazi otthonukat, a hegységet. Mivel a Legendák Korában a zhilarok elérték az Ősforrást, mely a manát a lehető legtisztább és legkoncentráltabb formájában őrzi, ezért a külvilág elől elrejtve ugyan, de a hegymélyi birodalomban ma is hatalmas erejű varázstudók élnek. Ők a Yaukók, akik a mélységurak által rájuk bízott örök feladatnak eleget téve vigyázzák a forrás biztonságát.
A Yaukók a mágia ősi tanai közül a Föld elemének tökéletes uralását sajátították el, és a korok során maguk is egyre hasonlatosabbá váltak a hegyekhez és azok kemény köveihez. Csupán kevesen találkozhatnak velük személyesen, mivel a mai napig is csak a városok legmagasabb rangú vezetőivel hajlandóak szóba állni. Ez talán bölcsebb is így, hiszen sötét, kőszerű bőrük és sápadt fénnyel izzó szemeik láttán megrettenne minden emberfia, ki nem a Baziliszkusz Gyomrának lakója.
Az ő saját teremtényeik a bányászfiak. Ezek a csupán mérsékelt értelemmel, ám annál nagyobb fizikai erővel bíró, durván faragott szobrokhoz hasonlatos küllemű lények látják el az ércek kitermeléséhez kapcsolódó feladatok oroszlánrészét. A bányászfiakat a rossz nyelvek szerint a Yaukók alkotják valódi bányászok újszülött gyermekeikből, akik valamilyen betegséggel vagy egyéb sérüléssel születnek, és így a biztos halál helyett ők is hasznos tagjává válhatnak a földmélyi társadalomnak.