A Tharrasi Nagyhegység ölétől egészen a Manaföldek fallal lezárt, káosz lakta vidékéig húzódó kopár, vörös sziklák és kanyonok sokaságával borított területet nevezik a Határvidéknek.
Valaha a dolgozók kasztjának hatalmas kolóniái éltek itt, de a birodalom távozása óta, mint Tharras jelentős része, ez a vidék is jobbára elnéptelenedett. Hogy mégis maradtak még emberek a Határvidéken, az elsősorban két dolognak volt köszönhető.
Egyrészt ezeken a földeken működtek a legnagyobb kohók és öntödék, melyek közül többet működésben tartottak még a császárság távozása ellenére is, így maradtak olyan kolóniák, akiknek a feladata továbbra is a hegyekből érkező fémek feldolgozása, és a méltán híres zhilari acél előállítása. Ezek a kemény és szívós emberek a mai napig hűek maradtak a császárhoz és a birodalom eszméihez, bár a reményük az évek múlásával egyre kevesebb lett arra, hogy valaha is viszontlátják még a Zhilar Birodalom hatalmasait.
A másik fő ok, amiért a Határvidék ma is élettel teli, hogy főként itt vertek tanyát azok az emberek is, kik a birodalom távozása óta igyekeztek egy új, kötöttségektől mentes életet kezdeni. Ők azok, akik dacolva a zord környezet minden kihívásával a lehető legszabadabban akarnak élni, és nem hajlandóak behódolni többé senkinek és semminek.
Valaha ők is a császárság alattvalói voltak a dolgozók kasztjából, ám mivel a birodalom szívétől jelentős távolságra éltek, kisebb lélekszámú településeken, és mivel igazán sem katonai, sem gazdasági jelentőségük nem volt, ezért a birodalom nem tartotta elég fontosnak vagy kifizetődőnek, hogy megszervezze a deportálásukat a Felső Síkokra. Ezek az emberek voltak a mai Hátrahagyottak felmenői, akik az őket ért árulás szülte végtelen dühüket és keserűségüket átörökítették az utódjaikba is. Felrúgtak minden szabályt és társadalmi normát, amik szerint korábban éltek, és már csak a saját boldogulásukat tartották fontosnak.
Ma ők Tharras pusztáinak fosztogatói, törvényen kívüliek, kik a túlélés reményében legtöbbször bandákba tömörülve járják a Határvidéket, sőt sokszor még a Manaföldekre vagy a birodalom egykori szívébe, a Szellemvárosok környékére is elmerészkednek. Senkit és semmit nem tisztelnek a saját maguk által alkotott sajátos morális kódexen kívül, olyanok ők, mint a Fények Óceánjának rettegett kalózai, csak ők nem a végtelen vizeken, hanem az egykori hatalmas birodalom területein kísértik a szerencséjüket.
Legtöbben közülük a birodalom még ma is működő kolóniáit és településeit fosztogatják, lopnak és rabolnak, és ha a helyzet úgy kívánja, nem riadnak vissza az erőszaktól sem. Azonban a legnagyobb részük mégsem hidegvérű gyilkos, sokkal inkább valamiféle kétes erkölcsű kalandorok és kincsvadászok ők, akik előszeretettel kutatják fel a birodalom lakatlanná vált katonai erődjeit és elhagyott városait használható tárgyak és fegyverek után kutatva.