Hol egykoron a Zhilar Birodalom szíve volt, s hol az ég felé nyúló acélszínű tornyok ezrei emelkedtek, büszkén hirdetve a császárság megrendíthetetlen hatalmát, ma már csak az elhagyatott városóriások üres vázai állnak szomorúan és némán.
Maga a zhilar metropoliszokat övező vidék a mértéktelen manafelhasználás miatt szinte teljesen élettelenné és kopárrá vált, és csupán a birodalom távozása óta eltelt századévek során kezdett újra életre kelni errefelé a teljesen kipusztított természet.
A felszíni városok, melyek szerepét már jóval a Felemelkedés Kora előtt felváltották a dicsőséges felhővárosok, és ezáltal hamar elhagyatottá váltak, mára már elkezdte magához ragadni az enyészet. A manakutak pusztító erejű kitörései, valamint az idő mindent átrágó vasfoga lassan kikezdte a hajdani titáni acélépületeket is, minek hatására számos közülük összeroskadt, romjaikat pedig lassan kezdte benőni a mindenfelé megjelenő folyondár. Ezeket a földfelszíni szellemvárosokat az idők során már teljesen kifosztották, így ma már vajmi kevés értéket találhatnak itt az erre járó kalandorok.
A zhilarok igazi titkai valójában ott rejteznek a fellegek között, több ezer lábnyi magasságban az egykori városok romjai felett. A felhővárosok, hasonlatosan felszíni párjaikhoz mára már szintén elnéptelenedtek, de ennek ellenére korán sem tekinthetőek teljesen lakatlannak. Csupán néhány kósza pletyka révén tudni arról, hogy mi is lakozik valójában ezekben a sötét, acélból épített városszörnyekben, és még ezen információk hitelességéről is megoszlanak a vélemények.
Annyi bizonyos, hogy a birodalom nem hagyta teljesen védtelenül egykori központjait, számos mágikus és magiko-techokrata védelmi rendszert helyeztek el ugyanis a felhővárosokban, melyek többsége még ma is működőképes. Azt is beszélik, hogy egy-egy kisebb zhilar helyőrség még ma is vigyázza a városok rendjét, bár arról, hogy mennyien lehetnek, és hogy vajon küldenek-e az Új Zhilar Birodalom hatalmasai az emberöltők múltán újabb és újabb katonákat a szóbeszéd szerint minden felhővárosban fellelhető és onnan könnyedén megnyitható, a Homálysíkra vezető állandó kapukon keresztül, arra senki sem tudja bizonyosan a választ.