Maeroni hercegségek: Erdőhát
Erdőhát, a legkeletibb hercegség Maeron folyó forrásvidékén található erdős fennsíkon terül el a Wyrrania-hegység nyugati lábánál. Az ország területén a hegyekből lefolyó csermelyek folyókká dagadnak és bőséges vízzel táplálják a dús növényzetet.
Jellemző, hogy az erdős fennsíkot évszaknak megfelelően köd vagy pára burkolja be, a levegő mindig hűvös. A sötét talajnak és méregzöld fáknak van egy jellegzetes nyers illata, amelyet a visszatérő vándorok már messziről megismernek.
Bár rengeteg a csapadék, ám a lombok és a köd miatt meglehetősen kevés napfény jut az erdőbe, s ez meghatározza az élővilágot is.
Az itt élő földművesek kialakították az úgynevezett erdőmélyi gazdálkodást, amely figyelembe veszi a terület adottságait: a sűrű lomb alatt árnyékos helyeket kedvelő erdei bogyókat termesztenek, a földben és fatörzseken pedig gombatelepeket tartanak fent (elsőszámú gombatenyésztő ország, a szarvasgombájuk világhírű).
A hercegség északi részén duzzasztógátak segítségével tavakat hoztak létre, amely jól ismert bő halállományáról és sekély partjaiknál kialakított vízi pariszta ültetvényekről. (A vízi pariszta egy rizshez hasonló növény, amelynek magjából kiváló lisztet készítenek. Ebben a hercegségben kizárólag az úgynevezett pariszta kenyeret eszik, amely enyhén savanykás ízű barna kenyér).
Őzek, szarvasok, rókák és farkasok népesítik be a vidéket, ám olykor lejön a hegyekből egy-egy medve is.
Társadalom
A terület ősidők óta lakott. Az itt élő természetközeli népek az idők folyamán keveredtek a quorokkal és sárkányszelídítőkkel egyaránt. Egy sajátos társadalom jött létre, amely sehová sem tartozott igazán mindaddig, amíg egy élére kerülő herceg, Eshiwar di Nevaro hozzá nem csatolta a fennsíkot a többi Maeroni hercegséghez.
Ez volt az a fordulat, amely rendkívül sok belső feszültséget okozott az itt élő emberekben. A legtöbben nem kértek abból, hogy a Maeroni hercegségekhez tartozzanak. A módosabb réteg azonban kereskedelmi és stratégiai lehetőségeket látott abban, ha a fennsík hercegséggé alakul. Egy belső háborút követően az itt élők elfogadták Erdőhát új formáját, identitását és kijelölt határait. Azonban a mélyben továbbra is ott szunnyadt az ellenszenv uralkodóikkal és nyugati szomszédaikkal szemben.
A társadalom nagy részét alkotó munkásréteg egyszerű, kemény és becsületes emberekből áll, akik híresek nagy munkabírásukról és harcias magatartásukról. A társadalom másik részét a kereskedők és nemesemberek teszik ki, akik jellemzően városi környezetben élnek. Ők inkább uralkodópárti személyek, akik tanultságuk és ravaszságuk miatt gyakran lenézik a munkásokat. A társadalom eme két rétege között jelentős szakadék húzódik.
Erdőhát fővárosa Nougard, az egyetlen kőfallal erődített település. A többi várost fafal veszi körbe, és méretben eltörpülnek a fővárostól. Jelentősebb városok: Galwaros, Tardis, Esandor.
Az itt élő emberek nem szívesen maradnak házaik melegében. Közösségi életet élnek, beszélgetnek, piacokat és versenyeket rendeznek.
Művészetük szabadságról és természetközeliségről árulkodik. A hűvös erdőben vad táncot járnak a pezsdítő zenére, amelyeket ornamentikával díszített sípokon és dobokon játszanak zenészek, akik ezerszínű szőtteseken ülnek, hátukat fatörzsnek vetve.
Az erdőhátriak két dologhoz ragaszkodnak igazán: a föld a lábuk alatt és a lomb a fejük felett.
Külpolitika és haderő
Erdőhát a Maeroni hercegségek egyike, így erős diplomáciai kapcsolatot ápol a többi hercegséggel. Ennek ellenére gyakran éri kritika a sárkányhercegek felé gyakorolt gesztusai miatt.
Ez az egyetlen hercegség, amellyel keleti szomszédaik, a sárkányszelidítők egyáltalán szóba állnak. A hagyomány szerint a nyári időszakban az erdőháti herceg valamennyi sárkányherceget meglátogatja és ajándékokat visz nekik.
Bár Wyrrania a teljes elzárkózás politikáját követi, a nyugati hercegségek aggódnak amiatt, hogy Erdőhát leszakadhat kereskedelmi és diplomáciai egységükről és ezt követően a sárkányhercegek védelmet nyújtanának Erdőhátnak egy fegyveres konfliktusban.
Bárki is kívánja felkeresni a sárkányhercegeket, Erdőhát diplomáciai kapcsolatain keresztül érdemes megpróbálnia.
Bár az ország némileg kiesik a Maeroni hercegségek kereskedelmi vérkeringéséből, katonai ereje a hercegségek között jelentősnek számít. Páncélos haderő kizárólag Nougard városában állomásozik, viszont Erdőhát remek íjászokat és szablyaforgatókat tud felvonultatni. Egy honvédő háború esetén gerilla módszereik miatt veszélyessé válnának, hiszen védhető állásokat tudnak kialakítani a fák és sziklák kusza rejtekében. Az ellenséges haderőnek már csak azért is nehéz dolga lenne, mert egy magaslatra kell feljutnia, ha a hercegség területére akar lépni.
Gazdaság
Edlor di Nevaro herceg (Frentis di Nevaro herceg utódja) és Callor di Orotter herceg között megkötött kereskedelmi megállapodás vízválasztónak számított gazdasági szempontból.
Mielőtt ennek folyományaként kialakulhatott volna a kelet-nyugati vámmentes kereskedelmi útvonal, az erdőháti közemberek rendkívül elmaradottnak bizonyultak a pénz kultúrájában, gyakran cserekereskedelmet, vagy szívesség alapú gazdálkodást folytattak egymás közt. Ismerték a pénzt, de az inkább módos réteg kezében összpontosult.
A gazdasági fellendülést követően fogadók, kuplerájok és cirkuszok nyíltak, a pénz pedig forogni kezdett az erdőhátiak kezében. Bár a szegénység csökkent, a pénz nagy része továbbra sem a közemberek zsebébe vándorolt, így rájuk nem gyakorolt jelentős életmódbeli változást.