Athreiai divat
Ebben az országban a halhatatlanokhoz való hűség és hit annyira erős, hogy minden ideált ez határoz meg: külsőt és eszmeit egyaránt. (Vailanira fordítva mindenki Ravenorra akar hasonlítani.)
Általánosságban elmondható, hogy az itt élők a világosabb színeket részesítik előnyben, és ─ kivált a felsőbb körökben ─ a (legtöbbször nemesfém) ékszerek hozzátartoznak az öltözethez. Ezenfelül Athreiára nagyon jellemző a szimbolikusság, a rejtetten átadott információk: az öltözetek színe, viselési módja és a különböző kiegészítők többletjelentést hordoznak viselőjükkel kapcsolatban. (Pl.: arany, ezüst – halhatatlanság, igazvér; fehér – istenekhez való hűség; égszínkék – vágyakozás a “szent titkok” megértésére, vörös – kifejezetten a házasodni/szerelmet akarók színe, fekete – “közelebb vagyok a halálhoz, mint az élethez = halandóság”)
Alapvető ruhadarabok:
A ruhák anyagát kézzel festik. A nők és férfiak öltözete nem különbözik jelentősen. Talán a nők öve magasabban van megkötve, illetve kevésbé mintás a felsőöltözetük. Megjegyzendő: Athreiában a férfiak öltözéke a díszesebb.
A nemesség és a városlakók ruházata
Alsóruházat
– alsóing és külóth: általában egyszerű lenvászonból készül, az ing derekát kívül hordják és egy ugyanolyan anyagból való széles övvel megkötik. A külóth valahol a harisnya és a nadrág között félúton helyezkedik el. Lehet színes is, de ez nem olyan jellemző. Melegebb időben az alacsonyabb rétegbe tartozók nem is hordanak külóthot.
Felsőruházat
– thonak: Tunikaszerű hosszú (ált. lábszárközépig érő) felsőing, anyaga könnyű. Egyszínű, díszítése a szegélyeknél, illetve a V alakú nyakkivágástól kb. a köldökig tartó vagy hímzett, vagy más, választékosabb anyagból készült vastag sáv. (Az athra hímzés nagyjából olyan mély gyökerekkel rendelkezik, mint az asharoknál a szövés, csak a szimbólumrendszere más.) Thonakot a köznép és a nemesi rétegek egyaránt viselnek.
– kafté: Ez azonban elsősorban az előkelőbbek (főnemesek, nemesek, tudósok) és a gazdagabbak (városi bírák, polgárok, kereskedők) öltözete, és a thonak fölött viselik. Hosszú mellényhez hasonlít, melyet övvel (szaón) fognak össze; kicsit lejjebb ér, mint a thonak, és általában más (sötétebb) színű. Rendszerint nagyon finom, drága anyagból készül és geometrikus minták díszítik, amelyek általában passzolnak a thonak szegélyéhez és középmintájához.
Minél magasabb rangú és halhatatlanabb valaki, annál lejjebb ér a thonakja és kaftéja. Például Kastor vir Clarus, aki athreiai születésű ember és az udvarnál apród, térd fölé érő thonakot és kb. hasonló kaftét visel. Ehhez képest az Athreiába érkező dareloni polgári származású, de félvér halhatatlan Marius Horren kb. lábszárközépig érő thonakban és majdnem bokáig érő kaftéban mutatkozik be Ravenor és a főhercegi udvar előtt.
Övek és kendők
“Az övvel kettéosztott test az Alsó és Felső Síkra osztott világ leképeződése.” (Dijor du Bois: Anyag és éter – az athra öltözködési és tárgykultúra szimbolikája, Tudás Háza, É. u. 492)
Rajtunk múlik, mennyire adunk hitelt a narsbergi néprajzkutató analógiájának, az azonban tény, hogy az athra öltözködésnek kiemelten fontos darabjai a különböző kendők és derékövek, legyen szó az orolithi márványpaloták vagy az észak-athreiai hegyi falvak lakóiról.
– szaón: Az athra elit öltözködésének és társasági életének kötelező darabja. Vastag szalagöv, csat nincs rajta. A kafté derekán kötik meg, anyaga általában megegyezik a szegély anyagával és mintázatával. Nem mindegy, hogy kötik meg, a csomófajtáknak jelentése van, általában azt fejezik ki, gazdájuk milyen lábbal kelt fel és hogy viszonyul magához és az adott társasághoz, ahova megy.
– szathün (satyn): féloldalasan hordják, a kafté egyik vállán átvetve, a másik alatt, csomóra kötve. Gyakran nemesfém gyűrűkkel is díszítik, illetve rögzítik a thonak vállához.
A szathünön lévő a csomók és csavarodások szintén jelentéssel bírnak, általában a szaónnal együtt nyerve értelmet, ám azzal ellentétben ez nem egy általános, hanem egy helyzethez igazodóbb nyelv, a társasági eseményeken való kommunikáció része. Mást jelent, ha valaki egy társalgás során szathünjét jobb vagy bal oldalra hajtja, illetve az is, hogy hány ujjal ér a szegélyéhez.
Az athra szaón- és szathünnyelv roppant kifinomult és sokrétű valami, a dareloni elitben használatos legyező- és virágnyelvhez fogható, és ismerete az athra etikett alapvetései közé tartozik.
Lábbeli
Általában bőrből vagy gyékényből készült szandál, illetve saru. A sarunak enyhén hegyes az orra, és megkötőjét a térd alatt rögzítik. A magasabb rangúaknál a felsőrész gyakran selyemből vagy más előkelő anyagból van. Az ünnepi öltözködés fontos része pagoresz nevű, fából készült papucs, amelyről a későbbiekben még szó lesz.
Egyéb
pallea: rendszerint egyetlen, nagy négyszög alakú anyag, amelyet a viselője a legváltozatosabb módokon teker magára, majd egy vagy két fa- vagy fémgyűrűvel a vállán rögzít. Általában a szegényebb néprétegek, illetve az udvarnál a szolgák viselik. Egyszerű, festetlen anyagból készül. Ha valaki finomabb, könnyebb, áttetszőbb anyagból lévő, ne adj’ Ravenor díszített palleát visel, az nagy eséllyel hetéra vagy valami hasonló.
khütton (khytton): ez is egy hasonló anyagdarab, mint a pallea, csak kisebb, és kör alakú. Egy lyuk van a közepén, az ember ezen dugja át a fejét, meg van rajta még két hasíték a karoknak. Ezt nem övvel, csak egy vastagabb kenderfonállal kötik meg a derékon, ilyenkor olyan, mint egy egyberuha, és általában kb. térdig ér. A khütton kifejezetten a gyerekek és a köznépben a fiatalok viselete.
A szent meg a profán – A papok, tudósok, próféták és a vándorkomédiások ruházata
Athreia legnagyobbra becsült lakói a papok, akiket a hagyomány szerint “a Felső Síkok tartóoszlopainak” neveznek. Legtöbbjük halhatatlanvérű vagy pedig olyasvalaki, aki athera (“áldott” – olyan ember, akit születésétől fogva a pantheon valamely tagja személy szerint szemmel tart és időnként megnyilatkozik előtte; példának okáért Ravenor jobbkeze és tanácsadója, Proteus vir Clarus is athera, csak ő nem akart pap lenni). Az athra papok színe a fehér, ezüst, arany és a kék (szimbolikát ld. feljebb). Sokrétegű, hosszú lebernyegeket viselnek, övet pedig nem – Dijor du Bois szerint ez az ő teljességüket és közvetítő, Síkokat egymáshoz közelítő szerepüket jelképezi.
A tudósok thonakot-kaftét hordanak, ám az ő színűk elsősorban a kék és a bíbor. Ironikus, hogy egy athra tudós és egy yrannoni kékköpenyes mágus külsőre alig különbözik egymástól.
Athreiában jelenleg (É. u. 520-as évek) egyetlen valódi próféta van, mégpedig egy Adamas nevezetű. Adamast nem érdekli az öltözködés, pedig neki aztán könnyű dolga lehetne a sikkel, mivel előre látja, mi lesz a divat. Ennek ellenére egy legalább ötvenéves és valószínűleg soha ki nem mosott palleában és fél pár szandálban jár.
A (vándor)komédiás, a ménesztralosz/menestralos Athreiában egy gyűjtőfogalom: ide tartoznak a különböző utcai mutatványosok, vándorszínészek, vándorzenészek, mesemondók, bábosok, az udvari zenészek és táncosok, de a kontárok, a mozaikvándorok és a prostituáltak is – lényegében mindenki, aki olyasmivel foglalkozik, ami a halhatatlanok éteri igazságáról vonja el a figyelmet. Öltözködésükre az jellemző, hogy bekategorizálhatatlan, és díszítésül individuális vagy szűk csoportra jellemző jeleket használ a hagyományos athra minták helyett. (Nem biztos, de azt rebesgetik, a Komédiás nevet viselő halhatatlan, aki rászabadult Enerithre É. u. 520 körül, valaha az athra panteonba tartozorr, és ennek a társadalmi csoportnak volt az Őrzője.)
Ünnepek és hétköznapok;
Az előbb felsorolt ruhadarabok mindegyikével találkozhatunk az orolithi vagy ahhoz hasonló udvari és városi hétköznapokon.
Az ünnepi öltözék szabásra nem sokban különbözik a mindennapitól: kis túlzással az összes athrának van egy thonakja, amelyet a templomba járáshoz vagy más kiemelt alkalmakon visel, amelynek a színe világosabb, hímzése részletesebb a többinél, vagy épp fordítva, letisztultabb. (Dél felé közeledve inkább az előbbi, északra az utóbbi inkább a szokás.) A nemeseknek is van több ünnepi kaftéja, és az csak a non plus ultra, ha efölé még egy gerbának (D) vagy roburosznak (É) nevezett, nehéz palástot is terítenek. Ezt tényleg csak a legfontosabb eseményeken viselik, például ha új főherceget koronáznak, vagy az aktuálisnak születik gyereke (utódja, haha).
Észak és Dél hatása az athra ruházkodásra; pagoresz
Ha már szóba jöttek az égtájak, lényeges megemlíteni azokat a külső és belső hatásokat, amelyek az athreiai öltözködést, kivált a nemesi öltözködést formálják. Ez főleg két dolognak – egyrészt az északi és déli szomszédos országok kulturális hatásának, másrészt Ravenor személyes ízlésének – köszönhető.
Ami azt illeti, van egy harmadik, vagy inkább nulladik dolog is: mégpedig az athra vallás.
A halhatatlanvérűek nagy száma miatt Athreiában az emberek máshogy viszonyulnak az idő múlásához, mint a többi országban. Ellentmondásos módon a földreszállt panteon iránti hit és tisztelet egyúttal az emberi élet végességére és tagoltságára is jobban rávilágít. Orolithon és környékén ugyan a vallás teljes mértékben a halhatatlanokra fókuszál, az északi (yrannoni) határ felé közeledve egyre jellemzőbbek az olyan ünnepek is, amelyek az emberi élet és az év bizonyos szakaszait állítják a középpontba. Legjobb példa erre az athra tavaszköszöntő ünnep vagy “a hajadonok ünnepe”, amely egyértelműen az yrannoni Megújulás Napjának (amikor a hegyek déli oldala először zölddé válik) hatását mutatja, és egy sor szokás kapcsolódik hozzá. Mivel ennek az ünnepnek vajmi kevés köze van a halhatatlanokhoz, könnyedén eretnekségnek kiálthatták volna ki, eltörölhették volna a föld színéről. Szerencsére Athreiában (Yrannonnal ellentétben) nem kedvelik az ilyen radikális megoldásokat. Ravenornak megtetszett az ünnep, így hát felduzzasztotta egy egyhetes mulatságra, amelyen köznép és udvar egyaránt részt vehet, és meghonosította Orolithon és a hercegi udvarban, innen pedig elterjedt Athreia más részeibe is. Ez a rengeteg, látszólag mellékes információ az öltözködés szempontjából azért lényeges, mert az északi falvakban az ünnep legfontosabb eseménye az ún. “hajadonok körtánca”, a pagoresz, amelyet meglepő módon a hajadonok táncolnak, és amelyhez külön öltözék tartozik. Ez egy kb. térdig érő, bő aljú és ujjú, vörös színű ingből, a khorádból áll, amelyet széles bőrövvel, a zobrosszal fognak össze, és még sötét, általában bíbor vagy fekete külóthból (ez az egyetlen alkalom, amikor ilyen külóthot szoktak viselni). A táncban részt vevő fiatal lányok emellett khorádjuk fölé amathón nevű kendőt tekernek, e fölött kötik meg övüket. Ennek praktikus okai vannak. Az egész pagoreszben a legérdekesebb rész a lábbeli: a fából készült papucs, a pagoresz, kopogása ritmusának kiemelt szerepe van a táncban. (Természetesen véletlenül sem azért van fából, hogy hallatszódjon, merre mennek a fiatalok, és ezért ne tudjanak csendben csúnya dolgokat csinálni.)
Mire az udvarba került ez az – egyébként elég vad és kemény – tánc, sokat szelídült. Emellett kiváló és dörzsölt lépés volt Ravenortól pánathra ünnepet csinálni egy halandóságra fókuszáló valamiből, ami esetleg valláshoz kapcsolódó nézeteltérést okozhatott volna az országon belül. A pagoresz mellékes hozadéka, hogy nyomokat hagyott az udvari ruházaton, s a fiatal nemesek, polgárok, apródok stb. öltözete az utóbbi száz évben egyre inkább elkezdett a khorádra hasonlítani.
Ne kérdezzétek, Ravenor szerelmére, meg ne kérdezzétek, miért kellett ehhez ennyi háttérmagyarázat.
Dél öltözködésére a finom, hajlékony növénymintázatok és a selyemfinomságú anyagok a jellemzőek, és a jobb módú nők ruhája a maeroni nemeshölgyek ruháinak szabását kezdte utánozni. Ravenornak nem tetszik ez a fajta öltözködés, úgyhogy ez nem gyűrűzött be az orolithi udvarba.
A jó megjelenés kiegészítői
Hajviselet, fejékek
Az athráknál a hosszabb haj a divatos, nők és férfiak körében egyaránt. A nők gyakran kontyba csavarják hajuk egy részét a fejük tetején, a többit szabadon hagyják, vagy fonatokkal díszítik. A férfiak haja általában vállig vagy legfeljebb hátközépig ér, és a bajusz, szakáll viselése evidens, csak a hossza változó ízlés szerint. A katonai pályán lévők haja értelemszerűen rövidebb (Ravenor már pár évezrede katonai pályán van, ehhez képest gyönyörű, majdnem derékig érő, aranyló hajzuhatagot visel, de ugye kivétel erősíti a szabályt). A papok feje azonban teljesen kopaszra van borotválva.
– fejékek: Nagyon kedveltek a homlokot két oldalról övező növényi koszorúk és azokat utánzó nemesfém fejdíszek, valamint a vékony, hajba fűzött-fonott láncok, gyöngysorok, amelyek medálja a homlokig lelóg. A férjes nők szövet főkötőt inkább északon viselnek, délre inkább a növényi szálakból vagy nemesfém- illetve falapocskákból álló, egész hajat fedő fejékek a jellemzőek. Orolithi sajátosság az ún. “halpénzes fátyol”, az egész homlokot, sőt akár a szemöldököt is fedő fejék, mely kerek aranylapocskákból áll, illetve alsóbb rétegeknél egyéb könnyű fémből pl. rézből, vagy fából.
Ékszerek
Athreiában a felnőttek viselnek ékszereket, férfiak és a nők egyaránt. A gyerekek nem. Amikor valaki nagykorúvá válik (ami Athreiában 17 év, és gyakran egyúttal házasulandóságot is jelent), akkor kezdhet el ékszereket hordani.
– fülbevaló: nemesfém, ékkövek, gyöngy, illetve fa, gyakoriak a kerek, sugaras mintázatúak, illetve a napot (Ravenor egyik jelét) ábrázolóak
– kar- és bokaperecek: általában egyet visel belőlük az ember, ezek a thonak mintázatához méltőan geometrikus, illetve aszimmetrikus ékszerek
– (pecsét)gyűrűk: arany- és ezüst társaik mellett különösen szépek és kedveltek a fagyűrűk, melyeknek köve valamely ritka ásvány
– a délkelet-athra nemesek körében újabban divat az orrkarika
– délen egyre népszerűbbek a maeroni aranyművesek kifinomult munkái
Az ékszerek nemcsak divatcikkek, hanem viselőjük rangját, családját is jelzik. A házasságkötésnél is fontos szerepet töltenek be. Athreiában az egyik legfontosabb dolog a házasság, ezért egy rakás szokás társul köré, annyi, hogy az külön fejezetet érdemel, ezért ebben a szövegben nem lesz róla szó.
Érdekesség: Athreiában nem szabad egyetlen darabból forrasztott, zárt kör alakú ékszert viselni. Egész pontosan eretnekség. Ennek oka az, hogy az athrák az Érkezés emléke előtt tisztelegnek ily módon, amely megtöri, szétválasztja az időt halhatatlanok égi és földi pályafutására. Ha a halhatatlanok is lekényszerültek a Felső Síkokról, akkor hogy fogadhatna az ember örök bármit? Aki ezt nem ismeri el, nem tartja tiszteletben, az szégyellje magát.
Egyéb kiegészítők:
– gyakoriak a kaftéhoz illő díszes alkar- és lábszárvédők
– gyékényből fonott egyszerű legyezők (ezek előkelő dareloni rokonaikkal ellentétben puszta használati tárgyak, nem tartozik hozzájuk etikett, ráadásul általában a szolgák legyezik uraikat, a szegények meg magukat).
“Smink”: fehér, fekete, arany, ezüst, vörös jelek az arc különböző részein illetve akár kézen (hennaszerű növényi festékporból készítik). Aranyat, ezüstöt csak a halhatatlanvérűek, kéket és árnyalatait csak tudós, illetve szakrális szerepet betöltők viselhetnek.
Természetesen ezeknek is jelentése van, életkorra, családi állapotra vonatkozóan (gyakorlatilag egy montázs arról, hogy valaki milyen jó és erényes és miért kell éppen vele házasodni).
Érdekesség: az athrák és a fekete szín – még egy kis színszimbolika
A fekete színt, a halandóság színét kifejezetten nem szeretik Athreiában – gyakorlatilag eretnekségnek tekintik a viselését, mivel az athra logika szerint az ember az erényeit és a büszkeségeit ölti/festi magára, ez pedig annak a szöges ellentéte. Ráadásul “az Őrzők áldozatának” (Érkezés) kigúnyolása. Kis túlzással állítva egyvalaki van, akinek Athreiában el van nézve, hogy nyíltan feketében jár, ez pedig Proteus vir Clarus, Ravenor főkapitány tanácsadója. Ennek oka egyrészt az, hogy Proteus az udvarnál annyira nélkülözhetetlen ember, hogy mindegy, mit visel. Másrészt ő Ravenor kedvenc halandója, és az igazvérű pofátlanul kivételez vele.
(Szimbolizmus még egyszer:
– színeknek önmagukban jelentése van: magához, élethez viszonyulás*
– öv és vállkendő csomói: társasághoz viszonyulás
– ékszer: honnan jövök, mit értem el*
– arcra festett jelek: mi az én szerepem, mit akarok (a jövőben)
*ez egyébként nem annyira tudatos és sarkos, mint a többi, nyilván mindenkinek megvannak a kedvenc színei, ékszerei, amelyeket szeretnek, inkább a társasági, udvari eseményeken van ennek jelentősége, a szaón-szathün nyelv sokkal inkább az interakciók része