A házasságkötés, házasság és válás hagyományai Nouroson 1.rész
Ashama Birodalom
Asharok körében – legyenek bár város- vagy oázislakók – a hatalmas sátoros lagzi terjedt el. Mivel a házasságkötést Orolo akaratának beteljesüléseként értelmezik, az ünnepség alatt előszeretettel használnak olyan kiegészítőket, melyek a kígyópikkelyekre emlékeztetik a résztvevőket. Például a tehetős, zöld kerttel rendelkező városlakók, sejkek, kalifák rokonai virágzivatar alatt vonulnak át a szertartás sátráig, a kevésbé tehetősek tönkölybúza magjait szórják az ifjú párra, esős időszakban a pálmalevelekből szelnek le pikkely alakú szeleteket. Az oázisokban nem ritkán különféle állatáldozatokat mutatnak be a szertartás keretein belül. Általában Orolo papjai adják össze az ifjú párt, de a sivatag ritkábban lakott szegleteiben a törzs- vagy karavánvezető vállalkozik eme feladatra, egyben ő az, aki engedélyezi a házasságot. A menyasszony bőrére hennákat rajzolnak, de az arcát sűrűn eltakarják. Az ünneplő tömeg férfi és női tagjai gyakran elkülönülve (pl. felvont ponyva egyik és másik térfelén) ünnepelnek, kivéve a gyerekeket és közeli rokonokat. Ashamában számottevő a többnejűség. Válást csak a pár férfi tagja kezdeményezhet, és akkor is csak alapos indokkal – emiatt a szétválás leggyakoribb formája, hogy az egyik fél nyomtalanul eltűnik, és másik helyen, más személyazonossággal kezd új életet.
Brachta-Dar
Brachta-Dar keleti féltekén elterjedt a hosszan tartó együttélés, ám amennyiben a kapcsolat legyümölcsözik, és gyermekük születik, a párnak döntenie kell arról, hogy végérvényesen is együtt maradnak-e, vagy útjaik szétválnak. Amennyiben házasságkötésre kerül sor, bármely sámán, látó vagy kuruzsló összeadhatja az ifjú párt, aki éppen elérhető közelségben tartózkodik az adott szálláshelytől. Fontos személyek esetében (pl. hordavezető rokonai, hadvezérei stb.) előfordulhat, hogy maga a brachta mond áldást a házasulandókra. Némely horda szokásai közé tartozik a szertartás előtt különböző játékos erő- és bátorságpróbával felmérni a leendő férj vagy feleség rátermettségét, de olyan nemzetség is akad, ahol vérre megy a próbatétel (pl. Mocsárlakó horda családjai). Sátoros nomád menyegző dívik kötelező leányrablással, népzenével és sok-sok tejpálinkával. Többnejűség az Ég Fiainál mérvadó. Válás elképzelhető a duwaroknál, de csak nagyon súlyos, indokolt esetben, például hosszan tartó gyermektelenség okán.
Kalmárhadurak Ligája
Ebben az észak-enerithi térségben relatív hagyományos esküvő dívik. Leerionban ismeretes egy fontos kiegészítő, a házassági szalag, melyet nem a házasulandó felek adnak egymásnak, hanem egy úgynevezett szalagőrnek. A szokás lényege, a szalagőrtől el kell lopni a rábízott szalagot, hogy ezzel a leendő házastárs bizonyítsa furfangját és talpraesettségét. Ilyen és ehhez hasonló esküvői hagyományok szimbolizálják, hogy a Kalmárhadurak Ligájának némely térségében milyen nagy kópék/csepűrágók élnek, és a tényt, hogy számukra a leleményesség az elsődleges tulajdonság párválasztás alkalmával.
Maeroni Hercegségek
Erdőhát
Az erdőháti esküvőkben ősi hagyományok keveredtek és egészültek ki helyi szokásokkal. A szertartást favirágzáshoz szokták időzíteni, helyszínéül pedig a szertartásmester egy ún. szertartásfát választ ki. Egy, a fához vezető hosszú erdei lugast hoznak létre, amelyen a párnak át kell kelnie. Ennek mentén helyeznek el személyes tárgyakat, amelyek valamit szimbolizálnak, ezenkívül itt rejtik el a nászajándékokat is. A násznép követi a párt a lugasban (mindenki kezében egy-egy virág), miközben a szertartásmester olykor-olykor megállítja a tömeget, kérdéseket intéz a menyasszonyhoz, vőlegényhez, a szüleikhez vagy a násznéphez. Megható, gyakran nevetős része ez a szertartásnak. (vannak tájak, ahol pl. az ifjú párnak meg kell kóstolni az ide felaggatott gyümölcsöket).
A szertartásfa köré csoportosulva a virágokat a házasulandók lábaihoz teszik, akik megcsókolják egymást. A szertartásmester női segítői gyorsan összeszedik a virágokat és hosszú füzért alkotnak belőle. A násznép az ún. „áldásfüzérrel” a közeli folyóhoz megy és vízre engedik. Mire visszatérnek, az asztalok roskadoznak az előkészített gyümölcsöktől, húsoktól, gombáktól és sütiktől. Az erdei gyümölcsökből készült borok hordóit megnyitják. Általános szokás, hogy sötétedés után a mulatozás hevében a friss házasok elillannak, hogy együtt háljanak. A násznép ilyenkor direkt „nem figyel oda”, néha viccesen meg is jegyzik, hogy „ejnye, sokat ihattunk, ha már az ifjú pár sem bír ránk nézni”. Ezután a násznép nevetgélve hazaindul, zeng tőlük az erdő.
Paartok
A paartok bárkivel házasodhatnak, nem csak földivel.
A házassági ceremónia keretein belül a tudó urekarommal levág egy-egy tincset a felek hajából, amit majd belefon a másik hajába, és egy urefából készült gyűrűvel erősít oda. Ezért minden fiatal, mielőtt házasulandó sorba lép, növeszteni kezdi a haját. Házasság után, ha kedve szottyan, vagy ha olyan területen él, ahol követné a helyi hajviseleti szokásokat, levágathatja, kivéve azt az egy tincset. Az eskütétel szövegében a holtodiglan-holtomiglan rész helyett a paartok ekképp fogalmaznak: „mindaddig, míg a szeretetem és tiszteletem irántad őszinte”.
A paart tudó is házasodhat, ha akar, ilyenkor a párjával kölcsönösen fonják egymás hajába a hajukat. A tudó csakis tisztavérű paarttal házasodhat. Ha egy paart idegenben házasodik, idegen népek szokása szerint, kötelessége legalább egyszer ellátogatni a tudóhoz, hogy az érvényesítse a frigyet paart szokás szerint is.
Tharghual
Tharghualon a fiú akkor válik férfivá, ha elejt egy komoly zsákmányt. Asszonyt pedig akkor jogosult magához venni, ha már felépítette a hajlékát, és a kamráját feltöltötte a hosszú télre elegendő húsfélével. Ugyanígy a lányból is akkor lehet asszony, ha hozományként fel tud mutatni egy családra elegendő, állatbőrökből és szőrmékből varrt ruházatot. Az esküvőt szabad ég alatt ülik meg hatalmas dínom-dánommal és embertelen mennyiségű étekkel. Ha a közelmúltban történt sikeres bálnavadászat, akkor az ünneplő tömeg a parton táborozik le, és a bálna húsából készítenek a párnak bőséges vacsorát. Aztán a család és törzs tagjai üreges agyarakat ajándékoznak nekik, mely tárolók hasznos párlatokat, kivonatokat, olajat tartalmaznak.
Mivel Tharghualon a déli Öreg Isten megtébolyítja, majd magához szólítja a bizonyos kort elért követőit, a felek nem kötnek életre szóló házassági köteléket. Közös megegyezés alapján válnak szét és keresnek maguknak másik társat. Ha a szükség úgy hozza, a férj családja gondoskodik az özvegyről és az árvákról, az is előfordulhat, hogy a férj egy fiútestvére veszi magához őket. A zord életfeltételekből fakadóan az izoláltabb falvak saját szokásokat alakítottak ki, és saját belátásuk szerint egyesítik háztartásaikat, családjaikat, egyes kolóniákban a többnejűség és –férjűség is elfogadott együttélési forma attól függően, hogyan alakul a közösség nemi összetétele.
Vailan
Vailan őshonos lakosságának körében a merevebb, letisztultabb szertartás az elterjedt forma, melyet gyakran hosszú jegyesség előz meg, s melyet tűzijátékszerű, mana-fényjáték koronáz meg – ennek az esti látványosságnak a grandiózus mivolta tükrözheti az érintett családok előkelőségét és vagyonát.
Főként a városi lakosság körében figyelhető meg, hogy szakmabeliek vagy azonos iparágban dolgozó családok tagjai (pl. céhtagok, tudósok, alkimisták, magiko-technikusok stb.) kötik össze az életüket, elsősorban a vállalkozásuk felvirágoztatását tartva szem előtt – nem ritkák a tematikusan megrendezett bálok, hogy a hasonszőrű fiatalok egymással ismerkedjenek. Emiatt, bár a hivatalos válás Vailanban sem divat, nem ítélik el, ha a házaspár egyik vagy mindkét tagja viszonyt folytat, amennyiben azt diszkréten kezeli, és nem teregeti ki a nagyvilág előtt. Ha mégis különköltözésre kerülne a sor, a pár mindkét tagja egyenlően osztozik a közös vagyonból és értékekből, gyermekeik pedig – mivel ugyanazt a szakmát öröklik meg – a céhek és társaságok révén mindkét szülőjükkel tartják a kapcsolatot.
A nem-vailani származású, betelepült lakosság általában magával hozza hátrahagyott hazájának szertartásait, szokásait és babonáit, tovább gazdagítva az ország házasságkötési módjait. Ugyanakkor a vailani törvények szigorúan tiltják a többnejűséget és –férjűséget tekintet nélkül arra, hogy az érintettek honnan jöttek és milyen kultúrát képviselnek.
Wyrrania
A wyrrák körében a nagyon merev és szertartásos egybekelés terjedt el. A pároknak a klánjuk által tisztelt sárkány áldását kell kérnie, és a sárkánymágusok azok, akik közvetítik a kérésüket, valamint ő az, aki a szertartást levezényli – kivéve azokat a régiókat, ahol még működik a papság intézménye. Millenáris eseménynek számít, ha egy sárkány ténylegesen is megtiszteli az adott klánt a jelenlétével (és általában csak a legmódosabb családok engedhetik meg maguknak, hogy egy ilyen isteni lényt megvendégeljenek). A szertartást egy parádés légi mutatvánnyal koronázzák meg, melyet az adott család sárkánygyíklovasai koreografálnak meg – a résztvevők száma és tehetsége türközi a család ranglétrán elfoglalt helyét, emiatt ez egy kiváló alkalom az erőfitogtatásra.