A zambovik
A zambovik szürkés-barnás bőrű vándorló életformát folytató rablók, akik laza törzsszövetséget alkotnak Nouros csaknem egészét behálózva. Nincsen országuk, nincsenek kőbevésett törvényeik, mégis egy nagy érdekszövetséget képeznek. Életmód szerint valamennyi törzs két ágra osztható: a vízi életmódot folytató zambovi kalózokra és a szárazföldi nomádokra. Egyszerre működnek társadalomként és bűnszervezetként. Hajókat és településeket fosztanak ki, nőket rabolnak el és bordélyházakat működtetnek. Sokan állítják, hogy erőszakosságuk és önzésük ellenére a zamboviknál érzelmesebb, szenvedélyesebb és romantikusabb teremtmények nem élnek Nouroson. Sok történet szól arról, hogy egy nő szerelembe esik egy zambovi kalózzal, aki a csillagokat is lehozza neki.Tharrasról származnak. Vezetőik itt találkoznak rejtett búvóhelyeken, amelyeket afféle központoknak lehet felfogni.Körülbelül háromszáz évvel a Maeroni viszály kirobbanása előtt rajzottak ki, s azóta töretlenül növekszik befolyásuk a világ folyamatai fölött.
Megjelenésük
A férfiak és nők is imádják az aranyékszereket, fűszeres parfümillat lengi körbe őket és nagy díszes kendőket tekernek nyakukra vagy vetnek át a vállukon. Imádják a jóféle ruhaanyagokat, a könnyed, buggyos nadrágokat. Bonyolultan hímzett párnákra ülnek, gyakran ápolják körmüket és – férfiak esetében – szakállukat illatos olajjal.
Társadalmuk
Legérdekesebb hagyományuk, hogy a zambovik a világ minden tájáról találnak nőket, akiket elcsábítanak és társadalmuk részévé teszik. A nők mindig kívülről kapcsolódnak hozzájuk. Amikor egy zambovi családot alapít, akkor a rabolt vagyonból kényelmes otthont biztosít a nőnek és gyermekeinek. Időnként meglátogatja őket, és számukra az se jelent gondot, ha az asszony eközben más férfival érintkezik. Egyetlen szabályuk van csupán: a nőtől született gyermek a zambovi társadalom részévé válik, akárki legyen is az apa. A fiút kamasz korában elviszik magukkal, a lány dönthet úgy, hogy csatlakozik a fosztogatáshoz, vagy háttérmunkával segíti őket. Az árulókat, családelhagyókat minden esetben előkerítik és kivégzik. Törzsekben élnek, amelyek élén a tőrzsfőnök áll, akinek szava megkérdőjelezhetetlen. Teljhatalma van a teljes törzs felett. A törzsek felosztották egymás között Nouros nagy részét. Minden törzsnek hajóflottája, szárazföldi hordái vannak. Szoros együttműködés van köztük, de nem szólnak bele egymás belső szabályaiba, működésébe. A törzsfőnöki címet öröklik az utódok. Utód hiányában a törzset vezető vállalkozó hordavezetők küzdenek meg a címért. Nincs saját kultúrájuk. A kulturális hatások egész Nourosból érik őket. A zambovi férfiak leginkább a táncot és zenét részesítik előnyben, s maguk hímezik párnáikat. A nők nem vesznek részt kulturális tevékenységeikben, csupán szeretőként és anyaként tekintenek rájuk. Nagyon értenek a műkincsekhez, gyakran lopnak is, és nem mindegyiken adnak túl. Gyakran például egy kalózhajó kapitányi kabinját a legnagyobb művészek alkotásai díszítik. Mivel kiterjedtségük révén könnyen jutnak pénzhez és változatos élelmiszerhez, kellően jól tápláltak, ám mégsem elhízottak, mivel a változatos körülmények, a folyamatos portyák szükségszerűen megedzik őket. A zambovik jellemzően ravasz, kreatív, jó humorú emberek, akik változatos, de nem túl etikus életmódot folytatnak.
Haderő/külpolitika
Minden fegyvert felhasználnak, amellyel csak útjuk során találkoznak. Ettől függetlenül a zambovi kalózokra jellemző a számszeríj és gyújtónyilak használata, míg szárazföldi társaik a kardot, lándzsát, buzogányt részesítik előnyben. Nincsen egy uniformizált katonai rend és látszólag nincs egységes működés sem. Azonban társadalmuk szétszórtsága csak a látszat. Bár a zambovi fesztelen, élvhajhász emberek, fegyelmezett harcos közösségként működnek és magasszintű stratégiát követnek. Mivel befolyásuk egész Nouroson érzékelhető, az adott országok igen nehezen lépnek fel ellenük. Egy nagyobb országok közötti koordinált egység alapját sem diplomáciailag, sem katonailag nem tudják megoldani. A zambovik több uralkodóval szövetségre léptek már másik ellenében, de ez a szövetség ideig-óráig tart, amíg érdekük másképp nem kívánja. Nem döntenek romba birodalmakat, épp csak megcsapolják készleteiket, értékeiket, majd egy ideig hagyják őket gyarapodni, növekedni, amíg újra lecsaphatnak, és van mit elorozni. Az ellenük folyó harc egyik legjelentősebb alakja Tedrik di Nevaro herceg. Ő uralkodóként sereget szervezett abból a célból, hogy a zambovikat kiűzze a Maeroni hercegségek területéről. Zászlaja alatt hercegségek önkéntesei sorakoztak, s előfordult, hogy amikor az önkéntesek elfogytak, zsoldosokkal folytatta a háborúját. Amíg élt, a zambovik valóban kerülték a hercegségek területét egészen haláláig, amikor fia, Frentis di Nevaro herceg feloszlatta a sereget.
Gazdaság
A rabolt vagyont hajónként és hordánként összegyűjtik és igazságosan szétosztják, függetlenül attól, hogy ki mekkora részt vállalt megszerzésében. Ám ha valaki nem vesz részt kellőképp a munkában vagy meg akarja lopni a másikat azonnal megölik (kalózok esetén súlyokkal vízbe dobják, nomádok esetén megkövezik). A szigorú következmények elkerülése érdekében a zambovik betartják a vagyon elosztására vonatkozó elveket. Még a hordavezetők sem kaphatnak többet. A törzsfőnökök azonban adóztatják saját törzseiket, a törzsek adóztatják a hordákat. A rabolt vagyon jelentős része a törzsfőnökökhöz jut. Szükséges megemlíteni a zambovik által működtetett pénzverdéket, bankokat. Ezen a rendkívül védett és rejtett helyiségek törvénytelenül szinte valamennyi országban működnek. Kölcsönöket adnak, hadseregeket pénzelnek, ha érdekük úgy kívánja. Sok esetben az adott ország uralkodója fordul hozzájuk, hiszen a zambovik befolyásával nagyobb eredményeket érhetnek el más országok ellen. A zambovik pillanatnyi érdekük szerint segítenek.