Erdőhát hadserege
2024. febr. 14. 8:51 ,
Nincsenek hozzászólások
Zöld Sereg
Erdőhát egyetlen páncélos alakulata, amely a mindenkori herceg közvetlen irányítása alá tartozik. Elsődleges feladata a herceg és Erdőhát fővárosának (Nougard) védelme és az ütközet vállalása nagy fegyveres egységekkel szemben. Azonban többször előfordult, hogy a Zöld Sereg idegen területen háborúzott, például Tedrik di Nevaro uralkodása idején, amikor külföldi harcosokkal kiegészülve felvették a harcot a zambovik támadásával szemben, hogy megvédjék a Maeroni hercegségeket.
Ellenséges támadás esetén alapvető stratégia, hogy Erdőhát másik nagy alakulata, az Erdőőrség a fák takarásából felmorzsolja a megszállók nagy részét az erdei utakon. Ha a támadó megfelelő módon kalkulált és seregének egy része eljut Nougard városáig, akkor magas kőfallal és számszeríjakkal találják szembe magukat. Ha a támadók a fővárosba is bejutnak, a Zöld sereg várja őket odabent.
Díszes mellvértjük zöld elemekkel egészül ki. Bár elsődleges fegyverük a lándzsa és a kard, számszeríjat, kopját, pallost, alabárdot és buzogányt egyaránt jól kell forgatniuk.
Rendelkeznek lovakkal, de az utcai harcokat inkább talajon vívják, különösen, ha szűk utcákról van szó.
Csak a legerősebb, legállóképesebb városi fiatalokból lehet a sereg katonája.
Erdőőrség
Az Erdőőrség nem más, mint Erdőhát védelmére kiképzett nem városi sereg. Oly módon alakították ki, hogy alkalmas legyen gyors, hangtalan mozgásra az erdőben és meglepetésszerű rajtaütésekre az erdei utakon. Felszerelésük ennek megfelelően testhez simuló ruházat, puha bőrcsizma, könnyű bőrvért, alkarvédő, íj, hosszú kés és vékony szablya.
Jellemzően kis létszámú egységekben mozognak, hogy kerüljék a feltűnést és a csapat összehangolt működésre legyen alkalmas. Az őrség parancsuralmi rendszerben működik, ám cseppet sem merev, hanem nagy mozgásteret biztosít az egységeknek, kihasználja az őrök kreativitását, helyzetfelismerő képességét. A csapatok tökéletesen kivitelezett madárfüttyökkel kommunikálnak egymás között. Az ellenségnek fogalma sincs arról, hogy az adott madár az adott környezetben nem fordulhat elő.
Tagjait hat éves kortól képezik ki olyan harci feladatok ellátására, ahol túlerővel szemben kell védekezni. Kiképzésük során rengeteget futnak domborzati viszonyoktól függetlenül, illetve meg kell tanulniuk a hangtalan lopakodást, a fák, sziklák, a szél vagy a napfény adta lehetőségeket kihasználni. Megtanítják őket csapdaállításra, nyomolvasásra, mérgezett nyilak készítésére, de még vallatásra vagy sebgyógyításra is (Erdőhát területén amúgy is mindenkinek meg kell tanulnia állatokat gyógyítani és növényekkel bánni).
Az őrök jellemzően nem városok környékén, hanem az erdő mélyén bújnak meg, és életvitelszerűen ott tartózkodnak. Azt eszik, amit az erdőben vadásznak vagy gyűjtenek. Nőtlen, gyermektelen emberek, akik bizonyos kor fölött háttérbe húzódva segítik a fiatalok munkáját. Azt mondják, hogy az ellenség jobban jár, ha a lopakodásra kivezényelt fiatal, életerős harcosokkal találkozik, mert az erdő mélyén lapuló idősebb generáció ellen esélyük sincs. Talán van ebben egy kis túlzás, de az tény, hogy az idős őrök képességeik nagy részét nem veszítik el, ám rendkívül rutinosak és ravaszok.
Az Erdőőrség igen jó kapcsolatot ápol a favágókkal és vadászokkal, a köznép szereti őket. Az életük rendkívül nehéz, különösen a betanulási években. Azt mondják, az őrség élete kemény, de szép.